A vasárnapi záróvizsgával befejeződött a tanfolyam a Népszigeti Kutyaiskolában. A hét hétvége alatt az időjárás igazán kegyes volt hozzánk, de ezen a napon kompenzált: havas esőben és nyakig érő sárban áztunk-fáztunk. Szurkoltam, hogy Kuku ne a kényes énjét vegye elő, és hajlandó legyen a hideg földre is lefeküdni (helyben maradási gyakorlat).
Bár számunkra ez csak ismétlés volt (Kuku 2009-ben már tett engedelmességi vizsgát), a büszkeség ugyanúgy elöntött: kitűnő minősítést (97 %) kapott. Íme, a bizonyíték:
Akármilyen meghatottan forgattam a kezemben a papírt, a legnagyobb eredménnyel mégis az oklevelek kiosztása alatt szembesültem. Miközben Gabi, a foglalkozásvezető mindenkinek gratulált és beszédet mondott, a kutyák szabadon bolondozhattak egymással. Az én kiskutyám már nem a pálya széléről nézte irigykedve a játszó társait, hanem ő is vidáman, felszabadultan vett részt a búcsú buliban. És ez számomra a legfontosabb.
Gabi, Eszter, Szabi, Tibi, Két- és Négylábú Csoporttársak, köszönöm, hogy segítettetek megtanítani Kukut játszani! Kedves Olvasók, nem kell megijedni, azért Kuku se tud teljesen megváltozni: két játék között most is nagy farok lengetéssel fut egy kört az emberek között, egy simogatásért!
A történet előzményei: Vissza az iskolába!, Becsöngettek!, Mások tollából…
Gratulálunk Nektek! 🙂
Köszi! 🙂