Benne voltunk a tévében!

Hatalmas megtiszteltetés ért minket: az M1 Esély című műsorában szerepelhettünk Mákkal. Ami a hangok jelzését illeti, számomra mindig Kuku volt az etalon. Azt gondoltam, sose lesz még egy olyan kutyám, aki ilyen profi lesz ebben, mint ő. Ezen a forgatáson döbbentem rá arra, hogy Mák utolérte a Mesterét, Kukut. A stáb, a kamera jelenlétében – sőt a piacon nagy háttérzajban, kánikulában is – teljesen megbízhatóan jelzett nekem. Mindegy volt neki, hogy hányszor, hányféle szögből vették fel ugyanazt a jelenetet, ő mindig lelkesen tette a dolgát. Köszönöm az élményt a riporternek, Szabó Andreának és az operatőrnek, Újvári Gábornak! Akit érdekel a feliratos és jelnyelvi tolmácsolással kísért videó, ezen a linken nézheti meg (5:00-től).

Posted in Kuku | Leave a comment

Taxiztunk!

Mák újabb barátságot kötött: a nyaralásról hazatérve elbűvölte az állomáson várakozó taxisofőrt. Igaz, kifejezetten kutyabarát kocsit rendelt a baráti társaság, a sofőr kedvessége minden várakozást felülmúlt!

Posted in Kuku | Leave a comment

Öreg kutya nem vén kutya…

Kuku 12 éves kora ellenére lelkesen jár Évihez, a fizioterapeutánkhoz és örömmel csinálja a tornagyakorlatokat. Hajrá, kiskutyám, erősödj meg mielőbb!

Posted in Kuku | Leave a comment

Együtt a táborban – Flóra és Mák

Az egyik kedvenc pillanatom a táborból…

Posted in Kuku | Leave a comment

“Az én anyukám is hallássérült” – pozitív élmény a műtőben

Pár napja egy kisebb műtéten estem át és sokszor eszembe jutott a szemléletformálás fontossága. Már a kivizsgálások során úgy éreztem, hogy az egészségügyi dolgozók nagyrészének komoly problémát jelent a hallássérülésem – persze néhány kivételtől eltekintve. A groteszk orvosi kálváriák közepette vegyes gondolatok kavarodtak bennem. Az egyik percben sajnáltam, mentegettem őket: „Szegények, ilyen kórházi körülmények között egyszerűen nincs idejük és energiájuk olyan sajátos igényekre, mint a lassabb beszéd vagy jobb artikuláció.” A másik pillanatban pedig vágyakoztam azután, hogy megtörténhetetlenné tehessek bizonyos eseményeket. Elég volt egy-egy mondat ahhoz, hogy szíven üssön engem. „Maga csak maradjon kint a folyosón, majd a hozzátartozónak elmondom a vizsgálatok eredményeit.” „Hagyja, inkább a kísérő mesélje el az Ön panaszát!”

Nem is sejtettem, hogy pont a műtőasztalon fog érni pozitív élmény. Amikor betoltak, érzékeltem, hogy a szájtakarót viselő műtősfiú – akit akkor láttam életemben először – szeretett volna tudomásomra hozni valamit.
– Elnézést, nem értem, mert hallássérült vagyok. Szájról olvasásra támaszkodom beszélgetés közben, és most nem látom a száját – mondtam neki a már sokszor elismételt „sablonszövegemet”.
A legnagyobb meglepetésemre megtorpant és megfordult a fiatal férfi. Odajött hozzám, levette a szájmaszkot, az ágyam felé hajolt, és így szólt:
– Semmi gond, hölgyem. Az én anyukám is hallássérült.

Nagyon féltem a beavatkozástól, de onnantól kezdve ő lett az őrangyalom. Ameddig csak lehetett, mindent kommentált: „Most előveszem az eszközöket.” „Elhelyezem a lábait.” „Közelebb hozom a monitort.” „Már itt is az orvos.”
Apróságnak tűnő információk, de nagyon sokat jelentett számomra, hogy tudtam, mi történik velem a sok ijesztőnek tűnő gép között. A műtét alatt – amikor szájtakarót kellett viselnie – gesztikulációval, szemkontaktussal próbált kommunikálni velem.
Alig bírtam visszatartani a könnyeimet. Hihetetlen, hogy mennyit segített nekem, hogy ott volt mellettem ez a műtősfiú! Beszélt hozzám, és a szemembe nézett. Ismét embernek éreztem magam. Újra erőt kaptam ahhoz, hogy folytassuk Mákkal és Kukuval a szemléletformáló tevékenységünket. Köszönöm!


A fénykép illusztráció! (Letöltve: Alfa Medic honlapja)

Posted in Kuku | Leave a comment

Boldog szülinapot, Kuku!

Kuku ma 12 éves lett! Remélem, hogy még sok évet tölthetünk el együtt. Szerencsére – a korához képest – kicsattanó formában van, de azért rajta is nyomot hagy az idő. De ez a munkájában nem akadályozza, hiába akarnám már kímélni. Kuku hajthatatlan, a kötelességtudata nem változott, neki továbbra is én vagyok az első. Egyelőre semmi sem állíthatja meg abban, hogy nekem segítsen. Például nemrég, miközben aludtam, megszólalt a szomszéd riasztója. Kuku úgy gondolta, hogy ezt mindenképp a tudtomra kell adnia. A kissé fájós lábával felrohant az emeletre és felugrott az ágyba. Amikor nem ébredtem fel elég gyorsan, nem adta fel, folytatta a ki-beugrálást. Végül sikerrel járt. Azonban nem sokkal később, alaposan megijesztett minket Kuku. Egyszer csak összecsuklott, amikor lábára próbáltuk állítani, megint összeesett, mint egy rongybaba. Ölben szaladtunk vele az orvoshoz. A diagnózis: részleges térdszalag-szakadás. Rögtön leesett a tantusz: az én aluszékonyságom és Kuku kitartó ébresztése nem tett jót az ízületeinek. Azóta próbálom elkerülni az ilyen szituációkat, de ez komoly kihívás számomra, hiszen nem tudom kizárni a világ összes zaját. Kuku pedig még mindig nem ismer lehetetlent, ha a hangok jelzéséről van szó. Isten éltessen és vigyázz magadra, drága Kuku!

Posted in Kuku | Leave a comment

Kati néni

Kati néni hazautazott Kanadába. Az elválás mindig nehéz, hiszen sose tudjuk, hány év múlva láthatjuk ismét egymást. Ugyanakkor nagyon sokat jelent nekem az a tudat, hogy a világ másik végéről is jelen van az életemben. Figyel és támogat. Kati néni „szakmabeli”: mielőtt nyugdíjba ment, hallássérült emberekkel foglalkozott. Így ezen a téren is sok tanácsot kaptam tőle. Például amikor 14 éves koromban nagy döntés előtt álltam: megcsináltassam-e a cochleáris implantációs műtétet. Kati néni nem habozott, kihívott Kanadába, megismertetett olyan fiatalokkal, akiket szintén 16-20 éves korban operáltak meg, orvosi vizsgálatokat, gyógypedagógiai konzultációkat szervezett nekem. Visszafele úgy ültem fel a repülőre, hogy már tudtam, mi számomra a megfelelő választás. Évekkel később, a következő találkozásunk is meghatározó lett számomra. Kirándulás közben egyszer csak így szólt: „Eszter, ha ennyire szereted a kutyákat, szerintem hasznos lenne Neked egy <hearing dog>”. Akkor Magyarországon még hírét se hallottam a hallássérült-segítő kutyáknak, de Kati néni jól elültette a bogarat a fülembe. Kanadában több ilyen segítőtársról mutatott videót, amik egyszerűen megbabonáztak. Megint eltökélten utaztam haza. Addig keresgéltem a lehetőségeket, amíg el nem indulhatott Kuku képzése. Most pedig büszkén kísért el dolgozni Kati néni – Mákkal együtt –, örömmel nézte meg az egyetemi és az egyesületi munkánkat. Köszönök Neked mindent, Kati néni!

Posted in Kuku | Leave a comment

Sikátor

Hétvégén kirándulás közben mögénk csapódtak turisták. Az idegenvezető magyarázta:
– Itt egy sikátor, ami…
– Jaj, de édes kutya! Nézzétek! – lelkendeztek a csoport tagjai.
– És nagyon régi a sikátor… – próbálkozott tovább az idegenvezető.
– Hű, milyen okos, fegyelmezett kutya! – folytatták a turisták Mák dicsérését.
– Ó, hagyjuk, nem is olyan érdekes ez a sikátor! – zárta le a beszélgetést az idegenvezető és gyorsan arrébb vitte a csoportot.

Posted in Kuku | Leave a comment

Négylábú “kolléga”

Bár az megszokott, hogy Mák elkísér a munkahelyemre, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karra, nagy élmény volt együtt „dolgozni” ott egy számunkra különleges alkalmon. Ugyanis harmadszorra rendeztük meg a Bárczi támogatásával a NEO Magyar Segítőkutya Egyesület a „Segítőkutyákkal az integrációért” című konferenciáját. Mák az előadásom alatt is türelmesen, magabiztosan feküdt, és farokcsóválással fejezte ki, hogy mennyire élvezi a szereplést. Köszönjük a lehetőséget!

Posted in Kuku | Leave a comment

Mák terápiás kutya lett!

Közel egyéves felkészülés után Mákkal pénteken záróvizsgát tettünk, háromfős bizottság előtt. Olyan büszke vagyok Mákra, már két „diplomája” van! Így nem csak nekem tud segíteni hangjelző kutyaként, hanem másoknak is, terápiás foglalkozásokat tarthatunk együtt. Külön öröm számomra, hogy a temperamentum vizsga után a volt iskolámban, a Gyermekek Házában gyakorolhattunk a gyerekekkel a második körös megmérettetésre. Annyira élveztem minden pillanatát, még a feladatkártyák „gyártását” is! Köszönöm a támogatást a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület csapatának is!

Posted in Kuku | Leave a comment