Kuku 13 éves lett!

„…és képzeljétek, Kuku Magyarország legidősebb hallássérült-segítő kutyája” – áradozott nemrég egy ismerősöm. Mindig pontosan tudtam, hogy hány éves Kuku, mégis ez a mondat mélyen megérintett. Hirtelen rádöbbentem, hogy tényleg milyen gyorsan elrepült az idő, és mekkora „súlya” van ennek a tényszerű „adatnak”: Kuku 13 éves lett. Annyi mindent átéltünk együtt! Amikor Kuku hozzánk került, álmomban se gondoltam volna, hogy az a pöttöm kiskutya mennyit fog jelenteni nekem, mennyire össze fogunk nőni. Olyan szoros lett a kapcsolatunk, hogy hangok jelzésén és a lelki segítségen túl, Kuku egész életében úgy óvott, hogy képes volt még magát is közben megbetegíteni. Évekkel ezelőtt, annyira rosszul lettem, csak az ágyban bírtam feküdni, mozdulatlanul. Szegény Kuku mintegy félórát volt velem egyedül, amíg hazaért egy családtag. Kuku annyira kétségbeesett, hogy talán ez volt a legintenzívebb félórája, amit együtt töltöttünk. Mindent megpróbált: bökdösött, nyalogatott, odahozta hozzám az összes játékát, kapart, ugatva próbált segítséget hívni. Amint megérkezett egy családtag, ijedten elé szaladt, odakísérte hozzám. Amikor már látta, hogy más elkezdett velem foglalkozni, vagyis átvette tőle a felelősségteljes feladatot, hányt egyet a szoba közepére, megkönnyebbülten elaludt, annyira elfáradt a feszültségtől. Több hetet töltöttem kórházban, utána is hosszabb ideig tartott míg rendbe jöttem. Ezalatt Kuku könyökén egy rejtélyes, csúnya fekélyes seb keletkezett. Őt is orvostól orvosig vittük (nem lehetett könnyű a családomnak, hogy egyszerre betegedtünk meg). A szakemberek mindent megpróbáltak, de a seb nem gyógyult, a kiváltó okra se jöttek rá. Már a legvadabb dolgok is felmerültek: ha csontot ér a mély seb, lehet, hogy amputálni kell a lábát. Azóta sem derült ki, hogy pontosan mi történt. De egy biztos: amint meggyógyultam, Kuku nagy gennyes sebe néhány nap alatt elmúlt és soha többet nem jött elő. Az orvosok is érthetetlenül álltak a „csoda” előtt, végül egyetlen magyarázat állt meg: Kuku lelki beteg lett az én betegségem alatt, a seb ennek a testi tünete lehetett. Akárhogy is volt, drága Kuku, köszönöm, hogy mindig vigyáztál rám. Isten éltessen, maradj még soká köztünk!

Posted in Kuku | Leave a comment

Egy öreg segítőkutya álmatlansága

Nehéz döntést kellett meghoznunk, ami Kuku életében és persze az enyémben is nagy változást jelentett. Kuku eddig – egy-két kivételtől eltekintve – mindig velem vagy egy másik családtaggal aludt, az ágyunk mellett. Amióta elhoztuk Kukut a tenyésztőtől, csaknem 13 éve, így teltek az éjszakáink. Ez sokat adott nekem, talán ebből is fakadt szoros kapcsolatunk, az a lelki segítség illetve biztonságérzet, amit Kukutól kaptam az éjszakák csendes és sötét világában. De most jött el az a pont, amikor úgy határoztunk, hogy Kuku fájós hátsó lába miatt megérett arra az idő, hogy annyit se lépcsőzzön, amíg este feljön a hálószobába, majd reggel pedig visszamegy az alsó szintre. Régebben sokkal többet tartózkodott az emeleten, de mostanában már csak aludni járt fel. Szépen „megágyaztam” Kukunak a nappaliban, a kedvenc játékát és pokrócát is kitettem neki. Végül eltorlaszoltam a lépcső alját, hogy véletlenül se indulhasson fel egyedül, nehogy a gyengébb lábával lecsússzon a lépcsősoron. Alig telt el néhány perc, zajok érkeztek a nappaliból. Kuku a lépcső aljánál állt, próbálta arrébb lökdösni az előtte tornyosuló akadályt. Miután nem járt sikerrel, kétségbeesetten sírt és nézett fel ránk, hogy segítsünk neki. A szívünk szakadt meg, ahogy ott álltunk a lépcső tetején a családtagjaimmal és Mákkal, a fiatal hallássérült-segítő kutyámmal. Kuku szeméből pedig a végtelen szomorúság áradt. Nagyon igazságtalannak érezhette ezt a helyzetet, mindent próbált megtenni annak érdekében, hogy ő is feljusson hozzánk. Már attól féltünk, hogy pont ezzel az akciójával fog még rosszabbat tenni a lábának, így lementünk hozzá. Nehezen nyugodott meg Kuku, én voltam az egyetlen, aki álomba tudta „ringatni”. Türelmesen kivártam amíg elaludt, de abban a pillanatban, hogy keltem volna fel a földről és indultam volna a hálószobámba, felriadt, kezdődött minden elölről. Tehetetlenségemben végül felmentem az ágyamhoz, abban a reményben, hogy ha „nem veszek tudomást” róla, abbahagyja a kaparászást és a zokogást. Ekkor történt valami, amire nem számítottam: Mák odajött hozzám, megbökött és pacsit is adott, mintha így akarna engem vigasztalni. Ezután magától leszaladt a lépcsőn. Amint elhárítottam a lépcső alján lévő akadályt, lefeküdt Kuku pokróca mellé. Néhány perc múlva óvatosan lekukucskáltam az emeletről, és alig hittem a szememnek. Kuku mélyen aludt, Mák társaságában. Nem tudom, mit csinált Mák, de azóta négy nap telt el, és Kuku minden további nélkül alszik lent egyedül, miközben Mák újra „visszaköltözött” hozzám. Azt már sokszor megtapasztaltam, hogy Mákocska az emberekre pozitív hatással tud lenni, de azon meglepődtem, hogy Kukura is, bár nem ez volt az első hasonló eset. Valamit tud Mák, amit én nem. Szóval, így lett Mák Kuku terápiás kutyája is, nem csak az enyém.

Posted in Kuku | Leave a comment

Fizioterápia a karanténban

Ami az egészséget illeti, a járvány egyelőre azzal okozta a legnagyobb bajt nálunk, hogy Kuku állapota – sajnos – ismét elkezdett romlani. Hiába teszünk meg érte mindent, az nagyon érződik, hogy a szakszerű fizioterápiája két hónapja félbemaradt. Kuku májusban lesz 13 éves, és rossz volt látni, hogy szegény hétről-hétre egyre nehezebben áll fel, néha kimegy a lába, majd összeesik. Mivel szigorúan betartjuk a karantént, nagy fejtörést okozott számunkra, hogy mi a jó megoldás. Végül, egyeztettünk Évivel, a fizioterapeutánkkal. Megkérdeztük, hogy házhoz jönne-e hozzánk, illetve nagy udvariatlanságnak venné-e, ha be se hívjuk a lakásba, egyáltalán nem kontaktálunk vele. Szerencsére nagyon megértő volt, ezután következett a „forgatókönyv” kidolgozása. Maszkban és kesztyűben jött be az előre kinyitott kapun, a terasznál megállt. Minden felszerelést lefertőtlenített, utána küldtük ki Kukut a kertbe. Mi az ablakon keresztül néztük Kuku gyógytornáját és mágnesterápiás masszázsát. A kezelés után alapos fertőtlenítéssel és felmosással zárult a program. De mindez megéri, Kuku boldogságát látva! Évi még sose járt nálunk, így Kuku először alig mert hinni a szemének. Amikor meghallotta Évi hangját, fertőtlenítés közben, kitörő örömmel csóválta a farkát és ugatással próbálta sürgetni, mintha ezt mondaná neki: – „Siess, ne vacakolj már! Szeretnék Hozzád bújni és tornázni Veled!” Köszönjük, Éva, hogy ilyen helyzetben is számíthatunk Rád!

Posted in Kuku | Leave a comment

Rejtély

Mák kutya ma is lenyűgözött. A karantén alatt a legnagyobb kirándulásom a kertbe történik. Délután a levegőn dolgoztam, a napozóágyon olvastam egy szakdolgozatot, az erkély alatt. A mellettem fekvő, higgadt viselkedéséről híres Mák egyszer csak – meghazudtolva önmagát – többször rám ugrott, utána párszor a levegőbe, majd ezt a mutatványt néhányszor megismételte. Az értetlenkedésemet látva, le-felrohangált a teraszra vezető lépcsőkön, utána vissza hozzám kétségbeesetten, lihegve. A pörgésben, útközben felborította a ruhaszárítót a vizes ruhákkal, a kerti asztalt úgy meglökte, hogy majd kiömlött az ital a pohárból. Sőt, a teraszon alvó Kukut is átugrotta (ilyet se szokott csinálni, hiszen Kuku privát zónáját különösen tiszteli). Egyszerűen nem tudtam megfejteni, hogy mi történt Mákkal, így már kezdtem mérges lenni rá, hogy megunta a bezártságot és csak szórakozik velem. Addigra leért édesanyám az emeletről, és kiderült, hogy igaza volt Mákocskának. Anyukám nem tudta, hogy kikapcsoltam a hallókészülékemet, mert eléggé megfájdult a fejem, és szerettem volna minél jobban a munkámra figyelni. Ebből adódóan leszólt az erkélyről: „Eszter! Eszter!”. Persze, így nekem esélyem se volt ezt érzékelni. Mákocska segíteni akart, csak én nem tudtam értelmezni a levegőbe való ugrálását. A névszólítás jelzését régebben megtanítottuk neki, mert ez látványos elem a segítőkutya-bemutatókon, de élesben most fordult elő ilyen helyzet, amikor a magasból szólnak rám. Nyilván az irányt akarta jelezni Mák a felugrálásokkal, pedig ezt nem tanítottuk neki. Úgy látszik, már csak nekem kell elfogadnom, hogy sose szabad kételkednem Mákban.

Posted in Kuku | Leave a comment

Karanténban

Azt hiszem, hogy a bezártság legnagyobb haszonélvezője Kuku. Amióta idősödik, csak Mákot viszem magammal a bemutatókra és szemléletformáló programokra, hogy kíméljem az Öregfiút. Kuku látványosan kivirult attól, hogy mindenki állandóan itthon van körülötte. A legnagyobb öröme az lehet, hogy még én se megyek el Mákkal, home office-ben dolgozunk. Ami engem illet: bevallom, hízelgő számomra, hogy egyszerre két segítőkutya lesi a kívánságomat, ha akarnám, se tudnám levakarni őket magamról. Rengeteg szeretetet kapok tőlük. Azt gondoltam, hogy a kialakult aggasztó helyzet ellenére jól bírom a folyamatos itthonlétet, mégis tudattalanul mást sugározhatok ki magamból, mert mindketten sokkal bújósabbak lettek, mint valaha. Ahogy a fotón látható, megkapom tőlük a terápiát. Köszönöm, hogy vagytok nekem, Kiskutyáim!

Posted in Kuku | Leave a comment

Egy különleges fotózás – fizioterápiával egybekötve

Nekem ez több mint egy fénykép… Emlékszem, amikor két éve Kukuval és Mákkal voltam egy profi fotózáson, azt gondoltam, hogy az volt az utolsó ilyen közös alkalom. Amióta Kuku öregszik, igyekszem kímélni őt, mert a fotózás fárasztó program lehet a kutyáknak. De a hétvégén Ildi „házhoz jött”, Kuku fizioterápiáján fotózott, és ott örökítette meg rólunk ezt a pillanatot. Kuku közel 13 éves, mégis reménykedem, hogy két év múlva is fog készülni olyan kép, amin épp összebújunk – Kuku, Mák és én…

Rátkai Ildinek nagy köszönet a szuper képekért, Csengő Évának pedig azért, hogy ilyen szakszerűen járul hozzá Kuku állapotának karbantartásához!

Posted in Kuku | Leave a comment

Mákom van

„De jó Neked, hogy van valaki, aki így szeret Téged! Bámulatos, ahogy néz Rád és le se vette Rólad a szemét!” – mondta Mákra gondolva az egyik résztvevő pedagógus a Salva Vita Alapítvány  és a Szerencsejáték Zrt.  által szervezett, remek hangulatú tréning végén. Köszönöm a felkérést és azt is, hogy velem lehetett Mák, nagyon jól éreztük magunkat! A tanároknak sok sikert és örömöt kívánok a szemléletformáló programok megvalósításához!

Posted in Kuku | Leave a comment

Szilveszteri terápia

Kuku, az idősebb hallássérült-segítő kutyám régen füle botját se mozdította a tűzijátékokra, átaludta az egészet. Tízéves korában egyszer csak besokallt, azóta borzasztóan retteg ettől. Úgy látszik, hogy ilyenkor engem is próbál védelmezni, mert mindig velem együtt szeretne kimenekülni a világból. Tegnap is – 12,5 éves korát meghazudtolva – az első petárdadurranásra felrohant a szobámba. Ki-beugrált az ágyamba, rám feküdt, mintha a testével igyekezne megóvni a „lövésektől”. Ijedten nézegetett ki a tetőablakon, majd a szájával megfogta a kezemet és az ajtó felé húzott. Amikor azt nem nyitottam ki, nekivágta magát, mancsával kaparta, halkan nyöszörögve. Szóval, nekünk egy ideje erről szólnak az óévbúcsúztatók és az augusztus 20-ai ünnepségek. Még nem találtuk meg a módját, hogyan tudnánk Kukunak a leghatékonyabban segíteni. Mákra ilyenkor egy családtag szokott vigyázni, a lakás másik részén, nehogy átvegye Kukutól ezt a fóbiát, és megtanulja tőle, hogy a petárdázás sok kutyának maga a pokol. De most valami hihetetlen dolog történt! Éjfél körül, Kuku „drámájának” csúcspontján, megjelent Mák, a véletlenül résnyire nyitva hagyott ajtóban. Miután konstatálta a helyzetet, odament Kukuhoz. A farkát rendíthetetlenül csóválva járkált körülötte, szinte odabújt Kukuhoz, rátette a fejét a hátára, megnyalta az arcát. Ezután Mák leheveredett a szőnyegre, és onnan nézett Kukura, nagy békességet sugározva. A legnagyobb meglepetésünkre, Kuku fogta magát, szorosan Mák mellé helyezkedett, lefeküdt és elaludt, miközben javában zajlott a durrogtatás. Hát, pont az ellenkezője történt, mint amire számítottunk: nem Mák vette át Kuku fóbiáját, hanem Kuku Mák nyugodtságát. Előtte mi is megpróbáltunk mindent, hogy szegény Kukut megnyugtassuk, de nekünk nem sikerült. De jó lett volna megérteni, hogy a látottakon kívül milyen kommunikáció történhetett a két kutya között! Mindenesetre Mák „belépője” látványos és egyértelmű hatású volt. Köszönöm, Mákocska, nagyot alakítottál tegnap! Boldog Újévet Mindenkinek és Nektek is, kiskutyáim!

U.I. A kép illusztráció! 🙂

Posted in Kuku | Leave a comment

Hallgatókkal

Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar végzős, hallássérült személyek pedagógiája és rehabilitációja szakirányos hallgatói az utolsó órájukon közös képet készítettek velünk. Mákkal többször találkozhattak a tanulmányaik során, és nagyon jól esett, hogy hangjelző kutyaként ő is helyet kapott a fotón!

Fotó: Szaffner Gyula

Posted in Kuku | Leave a comment

Mák kolléga

Mákocska új becenevet kapott: ő a kis „Munkatársam”. Annyifelé kísér már el, hogy igazán megérdemli. Ma Egerben tartottunk előadást gyógypedagógusoknak. Az Igazgató Asszony sokrétű programot kért tőlem: meséljem el, hogy milyen út vezetett a beszédtanulástól az egyetemi és az egyesületi munkámig, valamint mit jelent számomra a segítőkutya és az állatasszisztált teràpia. A többféle téma ellenére Mák jó „keretet” adott az előadásnak, és az interaktivitást is ő biztosította – nagy sikerrel. Köszönöm, Munkatársam, nagyon büszke vagyok Rád!

Posted in Kuku | Leave a comment