Sok szeretettel kívánunk Mák fényképével Boldog Karácsonyt és Újévet!

Eszter, Kuku, Mák

Posted in Kuku | Leave a comment

Mák kétlaki élete

Az elmúlt időszakban Mák kétlaki kutya lett, én magam meg a mindennapokban is kétkutyás gazda, Kuku kutyám pedig kapott esetenként egy „kistestvért”. A kora nyári, nyíregyházi kirándulásunk óta nem volt megállás, Balatonon három hetet nyaralt velünk Mák, utána sokszor tettem fel a kiképzőnknek a kérdést: „Ricsi, mikor adod „kölcsön” legközelebb Mákot?”

Szinte minden hónapnak úgy kezdtem neki, hogy a beosztásunk alapján időpont-javaslatokkal (pl. hosszú hétvége) bombáztam Ricsit, hogy mikor hozhatnám el újra Mákocskát. Évvégén fog végérvényesen hozzánk költözni, addig kiképzőnél okosodik.

Kuku hozzáállása Mákhoz érdekes. Viszonyuk talán a környezettől függ a leginkább. Sokan hajlamosak sajnálni Kukut, hogy Mák felbukkant az életünkben. Ezt Kuku megérzi, és akkor megrémül. Mák is elkezd stresszelni ekkor, mert ő nagyon szeretne megfelelni ezeknek az embereknek, Kukunak és persze főleg nekem.

Amikor hármasban vagyunk, illetve olyan társaságban, ahol maximálisan elfogadják Mák jelenlétét, Kuku is nyugodt, sőt Mák is, és én is. Ekkor Kuku is csak a jó oldalt látja ebben a helyzetben, játszótársként tekint Mákra. Ilyenkor mindannyian felszabadultak és boldogak vagyunk! Elvégre Mákot azért is kezdtük el kiképezni, hogy Kuku dolgát megkönnyítse, hiszen 9,5 éves korára egyre gyakrabban fárad el a munkájában. Attól még, hogy Mák is a kutyám lett, aktív és vidám nyugdíjas évek várnak Kukura. Szóval, örüljetek Ti is velünk! :-)

Posted in Kuku | Leave a comment

CelEBbel találkoztunk

Mák – szó szerint – Osvárt Andrea lábai előtt hevert… :-)

Posted in Kuku | Leave a comment

Kuku és barátai a látássérültekért

Segíts, hogy Kuku történetét a látássérültek is megismerhessék!

Szeretnénk, ha a vakok és a gyengénlátók is ingyenesen meghallgathatnák a Kuku és barátai – Ismerjük meg közösen a segítőkutyák világát! című mesekönyvet. Ezzel a könyvvel a látássérült gyermekek és szüleik is átélhetik az állatok és a mese jótékony hatását. A céljaink megvalósítása érdekében adománygyűjtő felületet hoztunk létre, ahol támogathatod a munkánkat.

A nagy sikernek örvendő, színes rajzokkal teli mesekönyv bemutatja a vakvezető-, hallás-, mozgássérült és autista segítő és terápiás kutyák világát, illetve fogyatékossággal élő gazdáik mindennapjait – Kuku, a hangjelző kutya szemszögéből.

A Kuku és barátai hangoskönyv ötletét az adta, hogy a közelmúltban több gyengénlátó illetve vak személy, és velük foglalkozó szervezet keresett meg minket, hogy szívesen megismernék a mesekönyvet.

A képek leírása és a szövegek felolvasása látássérülteknek, vagy hallássérülteknek a filmek feliratozása ugyanolyan nagy segítség az önálló boldoguláshoz, mint a mozgássérült sorstársainknak a fizikai akadálymentesítés (pl. rámpa).

A tervezett hangoskönyvben nem csupán a mese szövege hallgatható, Jobbágy Bernadett narrátor azt is elmeséli, hogy mi látható a képeken. Simon Tibor grafikus színes rajzai Detti hangján kelnek életre.

A Kuku és barátai mesekönyv elkészítését a szerző személyes tapasztalatai motiválták. Loványi Eszter hallássérülten született. Mindennapjait kilenc éve egy hangjelző kutya, Kuku könnyíti meg. Szabadidejében önkéntesként dolgozik a NEO Magyar Segítőkutya Egyesületnél.

A mesekönyv többi karakterét is valóságos kutya-gazda párosok ihlették, és a munkában is látássérültek, Gál Enikő és Mészáros Gabriella segítenek nekünk a véleményük megosztásával. Szemit, Gabi kutyáját – Kukuhoz hasonlóan – az Egyesületünk képezte ki. Szemi segíti a kerekesszékkel közlekedő mozgás- és látássérült gazdája mindennapjait. Gál Enikő története is különleges, ő is szerepel Bors nevű vakvezető kutyájával a könyvben.

A nyomtatott könyv már nagyon népszerű, ezért szeretnénk a látássérültek számára is elérhetővé tenni. Segíts Te is, hogy a látássérült gyermekek és felnőttek is átélhessék a mese örömét! Ezen a linken egy perc alatt megteheted! Köszönjük!

Posted in Kuku | Leave a comment

Csongi mesél

Csongi Kuku helyett Mákkal is beérte. :-)  Amikor Mák meglátogatta őt, rögtön hozta a „Kuku és barátai” mesekönyvet, „lefektette” Mákot és „mesélt” neki.

Posted in Kuku | Leave a comment

Több mint vendég

Kuku, a rutinos hangjelző kutyám négy napra jól megérdemelt „szabadságra” ment és a Balatonnál nyaralt (elvégre 9 éve segít nekem kisebb-nagyobb megszakításokkal). Kuku távolléte alatt „kölcsönkaptam” Mákot a kiképzőtől. Mint ahogy korábban meséltem, Mákocska még csak 10 hónapos és Ricsinél nevelkedik. Ő Kukut fogja követni a pályán, pontosabban az én segítőtársam lesz, mert Kuku – koránál fogva – sajnos egyre nehezebben bírja a segítőkutyák „munkáját”. Nagyon nagy koncentrációt, folyamatos készenlétet jelent neki a „szakmája”, és ebben bizony egyre jobban elfárad.

Szóval Mák nálunk lakott, sőt elkísért minket kirándulni Nyíregyháza környékére is. Fantasztikusan sikerült a közös kimozdulás, és úgy érzem, Mák egyre szorosabban kötődik hozzám (és persze én is hozzá). Amikor visszavittük Ricsihez, Mákocska nagyon megörült a többieknek! Boldogan játszott Teslával, Ricsi egyik kutyájával, Mák kedvenc barátnőjével, akivel együtt nőtt fel. Abban a pillanatban, amikor elköszöntünk Ricsitől és indultunk haza, Mákocska gyorsan mellém szegődött, és jött velem a kocsihoz, mintha ezt gondolná: „Klassz volt meglátogatni Ricsit és a négylábú haverokat, de most már mehetünk tovább!” Hát, nem mondhatom, hogy nem fájt a szívem, de tudtam, hogy szuper helyen van Ricsinél, és még tanulnia kell, engem meg vár otthon a jó öreg Kukum.

Egy rövid képes beszámoló az együtt töltött napokról:

Mák mindig nagyon szépen utazott, végig aludt az autóban, és pakolászás alatt is türelmesen várt, addig nem szállt ki, amíg ki nem hívtam.

Szerencsére Mák kis kuckóját mindenhova magunkkal tudjuk vinni, és a nappalinkon belül is felállítottunk a biztonságos „szobáját”, ahova félrevonulhatott.

Mákocska nagyon szeret a hátán feküdni, órákon(!) keresztül képes így szundikálni, bármilyen környezetben. Nyugodt kutyát szerettem volna, teljesült is ez a kívánságom.

Mák Sóstón.

Tarcalon a Dégenfeld kastélyt is megnéztük, a parkban pedig örömmel szaladgált és labdázott.

Tokaj fölött is figyelmesen szemlélte a kilátást a Terézia kápolna előtt (tévétoronynál is jártunk).

Együtt…

      

Az utolsó este realizálódott bennünk, hogy annyi finomságot kaptunk útravalónak a kedves vendéglátóinktól, hogy nem tudjuk hazavinni hűtőláda nélkül. Így gyorsan elszaladtunk egyet venni a Tescóba, zárás előtt. 

Posted in Kuku | Leave a comment

Hallókészüléket lop a kutya?

- Halló!
- Figyelj csak, Ricsi! Mák szokott lopkodni dolgokat?
- Nem szokott, de volt már rá példa, hogy a papucsot elvitte. Illetve egyszer a szemüvegemet is, és azt megcsócsálta. Miért?
- Nincs meg Eszter hallókészüléke!

Ez a furcsa párbeszéd múlt héten az Egyesület táborában zajlott le Nóra és Ricsi között, ahol Mák velem lakott. Történt ugyanis, hogy délután ledőltem egy kicsit, a hallókészülékemet az éjjeli szekrényre tettem, ahogy szoktam. Amikor felébredtem, nyúltam a hallásjavító eszköz felé, de nem volt ott! Hamar kiment a szememből minden álmosság. Kerestem mindenhol, de csak a hűlt helyét találtam. Mindent alaposan átnéztem, elemlámpával a kezemben, kipakoltam, nem csak az éjjeli szekrény körül, hanem az egész szobában. Miután biztos voltam benne, hogy az éjjeli szekrényre tettem, félórás keresés után Mák lett az első számú gyanúsítottam. Ekkor hívtuk fel Ricsit, amikor megtudtam, hogy az ő szemüvegét már tűntette el a kiskutyám, egy világ omlott össze bennem. Miközben már hárman kutattunk, idegességemben a következő kósza gondolatok kavarodtak bennem: „Vajon Mák megette a hallókészülékemet? Hol tarthat most az emésztőrendszerében? Hogy fogok kommunikálni? Haza kell utaznom cserekészüléket intézni! Hogy lehettem én ilyen lökött!” A bútorok arrébb tologatása után egyszer csak megtaláltuk a szekrény alatt a készüléket! Nem tudom, hogy kerülhetett oda, az az érzésem, hogy Mák leverte a farkával. Én meg hirtelen nagyon boldog lettem, hogy ilyen „okos” és „ügyes” kutyám van, hogy nem ette meg a hallókészülékemet! Annyit mondhatok, a tábor többi napján nem az éjjeli szekrényen tartottam a készüléket…

Posted in Kuku | Leave a comment

Moziban akadályok nélkül?

Egy közös program jó csapattal – felemelő élmény! Az csak fokozta meghatottságomat, hogy tudtam, én most plusz munkát okozok a többieknek. Kezdem az elején. Amikor bemutatták a Tiszta szívvel – Kills on Wheels című filmet, amelyben mozgássérült szereplők is játszanak, azonnal felkeltette a kíváncsiságomat a történet. Utánanéztem, és szomorúan vettem tudomásul, hogy nem vetítenek feliratos verziót a mozikban, azaz hallássérültek számára nem akadálymentes a film. Hamar megfogalmazódott a többiekben is, hogy milyen jó lenne – kivételesen kutya nélkül – találkozni az egyesületi tagokkal és együtt megnézni a filmet. Gyorsan egyeztettek időpontot, már három héttel a vetítés előtt. Én addig is emailekkel és Facebook-üzenetekkel bombáztam az illetékeseket, hátha valahol a fiók mélyén mégis lapul egy feliratos kópia. De sajnos nem így volt. Már feladtam a reményt, amikor Nóra felajánlotta, hogy akkor majd ő feliratozza nekem a filmet laptopon! Telefonok sorozata következett. A mozi először határozottan visszautasította ezt a lehetőséget, mondván, hogy a billentyűzet kattogása zavarja a vendégeket. Végül abban maradtunk, hogy a program előtt két nappal dönt végérvényesen a filmszínház. Szinte úgy vártam ezt a napot, mint egy „ítéletet”, pedig „csak” arról volt szó, hogy tudok-e csatlakozni a többiekhez vagy nem. Be se mertem írni a naptáramba a rég lefixált programot. Egyszer csak – a megbeszélt határidőn belül – jött a hír: az ügyintéző hölgy minden követ megmozgatott, és a mozi belement abba, hogy számítógépen olvashassam a feliratot.  Amikor eljött a várva várt vasárnap, kicsit izgultam is, mert a világért sem szerettem volna másokat zavarni. Nóra férje, Kornél hamar megnyugtatott, olyan hangos a film, hogy hiába ül mellettünk, még ő sem hall semmit a gépelésből.

Enikő Borssal, a vakvezető kutyával érkezett és számára pedig Zita tette követhetővé a filmet: a fülébe súgta, hogy éppen mi látható. Mivel a moziterem kerekesszékes társaink számára is megközelíthető volt, Ricsi, Nati és Adri is el tudott jönni! Köszönöm az élményt! (Nemrég hívták fel a figyelmemet ezen a linken található videóra, amit a siket és nagyothalló nézők illetve a vak és gyengénlátó közönség egyaránt tud élvezni, mert feliratozással és audionarrációval is ellátott a Pál utcai fiúk című film. Számunkra ez egy hiánypótló kezdeményezés!)

A fenti esemény megindította a fantáziámat: milyen jó lenne olyan világban élni, ahol az a természetes, hogy egy olyan baráti társaság is különösebb előkészület nélkül is el tud menni moziba, aminek látás-, mozgás- és hallássérült tagja is van. Feliratos filmek mennének, és a látássérültek fülhallgatón hallgathatnák meg a kommentárokat. Bárcsak ez így lenne az élet más területén is: például egészségügyi intézményekben is komplexen megvalósulna az egyenlő esélyű hozzáférés, nem csak esetleg külön-külön a fizikai vagy az infokommunikációs akadálymentesítés. Remélem, hogy a technológia fejlődésével (így a szükséges anyagi/munka ráfordítások csökkenésével) ez nem egy elérhetetlen álom marad! De tudom, addig sem szabad nekünk se a csodára várnunk és tennünk kell érte. Ezért is járok Kukuval és Mákkal a segítőkutya-gazdapárosokkal szemléletformáló programokra.

Az akadálymentesítők és a „haszonélvezők”: Zita Enikővel, Nóra velem és Adrival

A csapat

Végül, de nem utolsó sorban: feliratok az ölemben…

   

Posted in Kuku | Leave a comment

Hol van Mák…?

A megbeszélt találkozón így fogadtak minket, ahol novemberben jártunk utoljára: „A múltkor volt egy helyes kiskutya az öletekben…” Mondtuk, most is itt van velünk! Hát, megnőtt Mákocska…

Posted in Kuku | Leave a comment

Az a bizonyos kézfogás…

Nemrég a „Helló Nyíregyháza!” rendezvényen lépett fel a csapat. Ez az alkalom számomra azért volt különleges, mert Kuku és Mák most töltött el együtt hosszabb időt, sőt a szálláson is mindketten velem aludtak. Valójában itt bizonyosodhattam meg először arról, hogy működni fog-e a hármasunk: Kuku, Mák és én.

Mivel Mák Ricsinél nevelkedik, sajnos viszonylag ritkán találkozom vele (legalábbis nem olyan gyakran, mint ahogy szeretném). Ennek ellenére érzi, hogy én vagyok a gazdája. Például a nyíregyházi túránk előtt három hétig nem láttuk egymást, de amint kiszálltam a kocsiból és észrevett engem, teljesen rám kattant, szinte le se vette rólam a szemét, hiába voltunk ott sokan. A bemutató után Ricsi szeretett volna gyakorolni vele, de nem járt sikerrel, mert Mák mindig engem keresett és hozzám próbált igazodni. Ha a közös sétánál behívtam az egyik kutyámat, rendszeresen két kutya szaladt felém: Kuku és Mák.

Kuku és Mák kapcsolata is fejlődik. Azt hiszem, Mák kezd beférkőzni Kuku szívébe, de azért még kell őt puhítania, mert Kuku nem hagyja magát olyan könnyen meggyőzni! Este Mák a megszokott helyén, a boxában aludt, Kuku pedig szabadon. Amikor Kuku belépett a szobánkba, Mák már bent feküdt a fekvőhelyén. Rögtön próbálta felhívni magára Kuku figyelmét, intenzíven csóválta neki a farkát. Kuku, mint ahogy egy büszke „főnökhöz” méltó, mindent csinált, evett-ivott, jött-ment, békésen lefeküdt a szoba közepén, de annak semmi jelét nem mutatta, hogy észrevette volna Mákocskát. Így telt el az éjszaka. Reggel először Mákot vittem el sétálni, amikor visszaértünk, olyan látvány fogadott, amire én sem számítottam: Kuku Mák boxában szundikált, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ez azért is meglepő, mert Kuku utálja a boxokat. Éveket töltöttünk el azzal, magától is belemenjen, és ki tudjon ott kapcsolódni, ha pihenni szeretne, például zsúfolt programokon. Sose gondoltam, hogy ilyen egyszerű a megoldás, és „csak” egy második kutya kell hozzá.

Nappal is, mint ahogy a közös képünkön láthatjátok, Kuku végig hátat fordított Máknak. Amikor megszületett Mák, sokan mondogatták nekem, hogy sajnálják Kukut, hogy másik négylábú családtag belép az életünkbe. De azért Máknak sincs könnyű dolga a kistesó szerepében… Szerencsére ő nem adja fel, nagyon finoman próbál közeledni Kukuhoz. Egyszer, ebéd közben Mák a fejét Kuku fenekére hajtotta és úgy aludt (sajnos erről nincs fotóm, mert nem volt nálam a telefonom). Olyan aranyosak voltak! Később pedig a mancsát Kuku „kezére” tette (ezt sikerült dokumentálnom). Kuku se húzódott arrébb, azt hiszem, megtört a jég! A kiképzőnktől ez az üzenet érkezett: „Köszönöm, hogy itt lehettem. A legjobban a Ti kapcsolatotok alakulásának örülök.” Számomra ennél több megerősítés nem is kellett.

Az a bizonyos kézfogás

Tanulótársak és kollégák

Posted in Kuku | Leave a comment