Becsöngettek!

Ahogy az előző bejegyzésemben ígértem, jelentkezem – fáradtan, de sok jó élménnyel! Túl vagyunk az első foglalkozásokon, a Népszigeti Kutyaiskolában. Egy érdekes szemléletű módszerrel ismerkedhettem meg. Egy-egy órán több kiképző és segítő van a csoportban. A kutyák szabadon futkároznak, játszanak. A tanfolyam vezetője a pálya közepén a gazdákkal foglalkozik (pl. a következő feladat elmagyarázása), addig a többi oktató feladata, hogy a szaladgáló, esetleg agresszívebb kutyákat szemmel tartsa. Tehát az órák felépítése röviden: önfeledt játék/megbeszélés, behívás, feladat elvégzése (pl. helyben maradás, ül), szabadon engedés, és így tovább… A segédek így nagy terhet vettek le a vállamról: nyugodtan koncentrálhattam a beszélő kiképzőre. Nem kellett azon izgulnom, hogy nem hallom meg, ha az egyik kutya morog, és én nem reagálok elég gyorsan. Tudtam tehát, hogy Kuku biztonságban van, a segítők vigyáznak rá, ha esetleg konfliktusba keveredne, így én is nagyobb biztonságban éreztem magam!

Az egyik „szaladgálási” fázis közben láttam, hogy Kuku izgatottan kiszaladt a „körből”. Egy autóriasztó szólalt meg. Nagyon helyes volt, ahogy otthagyta a többi kutyát és a kerítéshez rohant, majd ott elemezte a zajt, hogy akkor ezt most jeleznie kell vagy nem? Végül helyesen, a „nem” mellett döntött: ez nem a tűzjelző és nem is az otthoni riasztó…

Szóval, már néhány alkalom alatt rengeteget tanultunk mindketten – a kutyákról és magunkról. Elkaptam mondatokat, amikor a segítők így kommentálták a saját munkájukat: „Figyelem, hogy mikor lépi át egy kutya a határt.”, „Próbálom eldönteni, hogy játékosan morgolódik, vagy nem.”. Tudatosult bennem, hogy – a hallássérülésemből eredően – a „kutyás” világban is vannak hiányosságaim. Talán emiatt félt(ett)em túlzottan is Kukut idegen kutyákkal szemben. Mindenképp meg kell találnom a módot arra, hogy ezt a hiányosságot más „képességgel” helyettesítsem (pl. a kutyák legapróbb testjelzéséinek értelmezése). Még sokat szeretnék „kutyázni”, elsősorban Kukuval, így addig nem adom fel, amíg ezt meg nem tanulom.