Először is köszönöm az érdekes és tanulságos kommenteket! Ezt a bejegyzést nekik szánom. A kutyasuliban lassan a tanfolyam vége felé haladunk. Sok mindenre rájöttem. Például arra is, hogy kétbalkezes vagyok: csoporton való áthaladásnál nekem(!) nehezen megy az emberek balról megkerülése. A meglévő tudásunk finomítása mellett kíváncsian lesem, hogy fejlődik Kuku abban, amiért elhoztam ide: hogy tanul meg játszani más kutyákkal? Ami azt illeti, ezideáig úgy láttam, hogy nincs semmi változás. Továbbra is nagyon szeret játszani. Az emberekkel. Mindig a beszélgető gazdák között rohangál, simogatásért kunyerál. Az egyik csoporttársam nagyon találóan fogalmazta meg Kuku viselkedését: „Nagyon megérintett az összhang köztetek. Gratulálok Nektek ehhez a csodálatos kapcsolathoz! Bevallom őszintén, nagyon nehéz megállni, hogy ne gyömöszöljem meg Kukut, mikor odajön hozzám azzal a hatalmas mosollyal a pofiján a kutyasulin.” (Niki)
Szombaton vettem észre először, hogy Kuku próbál kezdeményezni, kapcsolatot teremteni a többi kutyussal. Ennek talán az is lehet az oka, hogy Ricsi, a kiképzőnk nem tudott eljönni a saját kutyájával. Lehet, hogy Kuku jobban felszabadul, ha nincs ott a „tanító bácsi”!?
A hozzászólásokból kiderült számomra, hogy nem csak én küzdök ezzel a „problémával”. „Nekem is goldie segítőkutyám van és ő is először az emberekhez rohan oda, és csak másodsorban a kutyákhoz… Ennek az is az oka amúgy, hogy a segítőkutyáknak van egy kis felsőbbrendűségi érzése, nem állnak le ám akárkivel játszani, csak akit méltónak tartanak a saját szintjükhöz. 🙂 Meg ugye ők embernek tekintik magukat bizonyos mértékben.” (ebszerelem)
Még egy hasonló meglátás: „Esetleg nem lehet, hogy a kutyátok azért nem játszik, mert tudja, hogy „szolgálatban” van és nem tud lazítani? Lehet, hogy hülyeség, de egyszer találkoztam egy vakvezető labival és nála is ez volt az érzésem, hogy nagy a felelősségtudata, bár tudom, hogy furcsa ilyet használni kutyánál, de szerintem van, és ezért nem játszott.” (Rita)
És itt feltettem magamnak a kérdést: tulajdonképpen miért is olyan nagy baj, hogy Kuku nem tud olyan jól játszani a többi kutyával, és az emberek között érzi jól magát igazán? Félreértés ne essék, kivárom a tanfolyam végét és mindent megteszek, hogy megtalálja a helyét az állatok világában is. De Kuku ilyen, az a legfontosabb, hogy ő boldog legyen. Kuku ettől Kuku, és ettől az enyém! Nem kell mindenáron megváltoznia ennyi idős korában. Ha attól boldog, hogy fülig érő mosollyal szaladgálhat az emberek között, hát legyen!
