Kuku a szenilitás ellen

Elhagytam a telefonomat. Senki se tartózkodott otthon rajtunk kívül. Biztos voltam abban, hogy valahol a lakásban kell lennie, hiszen arra tisztán emlékeztem, hogy nemrég használtam. Csak épp azt felejtettem el, hogy hova raktam. Abszolút eredménytelenül kutattam át a kégli minden zugát, a táskám összes zsebét. Mobilfüggőként elkezdtem sebesen agyalni. Tudtam, hogy a megoldás nyitja Kuku (nekem egyáltalán nincs irányhallásom), csak valahogy meg kell szólaltatom a telefonomat. Bekapcsoltam a számítógépemet, és MSN-en megkértem valakit, hogy hívjon fel. Kuku egyszer csak talpra ugrott, bevezetett a fürdőszobába, és a fejével a mosógép tetején lévő piperetáskámra mutogatott. Nem igazán értettem, de azért megnéztem. A pirosító és a púder mellett megtaláltam a keresett tárgyat. Valószínűleg készülődés közben tehettem bele a sminkcuccokkal együtt. Hát, mit mondjak, bal lábbal keltem aznap!