Kuku – talán a „szakmájának” köszönhetően – még a legapróbb furcsa neszre is feltűnően érzékenyen reagál: felriad, fülel, kicsit oldalra dönti a fejét, összeráncolja a szemöldökét. Majd ha megállapítja, hogy az adott zajnak nincs jelentősége (pl. nem az én telefonom szólalt meg, hiszen az másképp csörög), folytatja az abbahagyott tevékenységét.
Köztudott, hogy a tűzijáték miatt az augusztus 20-a és a szilveszter a legtöbb kutya számára szinte elviselhetetlen éjszaka. Az ember azt gondolná, hogy a zajokra különösen fogékony Kuku is feldúlt lesz a petárda hangjától. Ebből a megfontolásból eddig mindig otthon maradtam vele vagy – ha az ünneplés helyszíne engedte – magammal vittem. Teljesen fölöslegesen: tűzijáték (és a vihar) lecsengése alatt még a füle botját se mozdítja, átalussza az egészet. Úgy csinál, mintha ő is hallássérült lenne.
A szakemberek szerint ennek az lehet az oka, hogy 17 éves koromig – akkor kaptam cochleáris implantátumot – egyáltalán nem hallottam meg a tűzijátékot és a mennydörgést, tehát az előző kutyámnál se rögzült bennem, hogy ilyenkor félnie „kell”. Így Kuku is már kicsi korában átvette az én nyugalmamat, megtanulta, hogy számunkra teljesen lényegtelen dolog történik. A kutyák rendkívül jól megérzik a gazdák izgatottságát!
Idén augusztus 20-án a családomra bíztam Kukut, mert lakodalomra voltam hivatalos. Másnap kíváncsian érdeklődtem, hogy viselte az este „fénypontját”? Elmesélték, hogy a tűzijáték alatt a szokásához híven mélyen szundikált, de abban a pillanatban, amikor kinyílt a hűtő ajtaja, felpattant. Jól szelektál a kutyám!
