Vasárnap folytatódott az izgalmas programok sorozata. Délelőtt régi kutyaiskolás ismerősünkkel és Kuku legjobb fajtabeli barátnőjével, Pitypanggal a solymári Rózsika forráshoz kirándultunk. A két retrievert nem kellett bekönyörögni a vízbe, minden szakaszon megtalálták a megfelelő alkalmat a fürdésre. Néha be is kellett csuknom a szemem, nem bírtam nézni, hogy milyen veszélyesnek tűnő sziklákon keresztül ment le a két kutya, hogy bemártózhassanak.
Kuku éppen a lemaradt Pitypangra vár:
Kuku azért néha felnézett a mélyből, hogy nem hagyom-e ott:
A két vizes, kimerült, de elégedett eb között én vagyok:
Még kissé nedvesen, délután egy telefonos ügyet kellett elintéznünk, ezért kutyástul betértünk egy plázába. Őszintén szólva én mindenre felkészültem, hogyan akarnak majd minket kidobni. De kellemes csalódásban volt részem! Két biztonsági őr is elhaladt mellettünk, de látva Kuku „vöröskeresztes” medálját (és a jó magaviseletű kutyát – hadd dicsekedjek), meg se szólítottak minket. Kuku ismét sztár volt, többször megálltak idegenek, megcsodálták, de ő nem igazán vett róluk tudomást. Utána bementem mosdóba, Kukut kint hagytam, ő pedig türelmesen várt rám (azért megkértem édesanyámat, hogy tartsa őt szemmel).
Ezután Beával és Wicca nevezetű kutyájával találkoztunk a Fővám téren, és egy kiülős helyen több mint egy órát beszélgettünk. Kukura egyszer se kellett rászólni. Még a kocsik, az emberek és a kutyák se zavarták, nem feküdt végig „figyelőállásban”, hanem le is rakta a fejét. A kiképzők szerint ez a nyugalmi, az elalvás előtti állapot jele, azt jelenti, hogy nem érdekli a környezete. Miután befejeztük a beszélgetést, kicsit sétáltunk a Váci utcában – természetesen az eseménydús helyeket keresve! Kuku viselkedését tekintve is nagyon jól sikerült ez a nap!
