Nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára Kukunak ennyire tartalmas hétvégéje. Szombaton, első állomásként elvittem magammal a 10 órakor kezdődő logopédia órámra. A hallás- és beszédgyakorlatoknak köszönhetően már itt is bőven érték ingerek (és persze engem is): ritmusgyakorlatok furulyával, állítások és kérdések megkülönböztetése (pl. Oké. Oké?), rövid újságcikk megértése hallás alapján, szavak differenciálása (pl. gép-kép). Kuku látszólag kifejezetten unalmasnak találta a hangzásilag elég pörgős órát. Végig nyugodtan feküdt mellettem, sőt a végére bele is aludt. Úgy ébresztettem fel, hogy megkértem a logopédusomat, hogy csörögjön rám. Ekkor Kuku felpattant, mintha puskával lőttek volna ki, rögtön megbökött és megmutatta a táskámban csörgő telefont.
Ezután a SINOSZ székháza felé vettük az irányt, ahol az Egyesületünk a gyereknapi ünnepségen tartott bemutatót a hallássérült gyerekeknek és szüleinek. Ez a program már jobban felkeltette Kuku érdeklődését. Főleg akkor, ha én vidáman üdvözöltem egy rég látott ismerőst vagy simogató gyerekkezek közeledtek felé. Ezért határozottan lefektettem egy sarokba, hogy ne érezze úgy, hogy ő van a középpontban. Ekkor már lehiggadt, és amikor Ricsiék felhívtak telefonon, tisztességesen tette a dolgát: jelzett nekem.
A bemutató illetve a kérdések megválaszolása után gyorsan beültünk a kocsiba, és Beához (Ricsi kiképzőtársához) mentünk. Itt került sor az Egyesület közgyűlésére, utána pedig a gazdák és a kutyák klubnapjára. Kuku fekvés közben egyfolytában csóválta a farkát, sőt előfordult, hogy ha érdekes esemény történt (pl. kölyökkutya lelkes játéka), felállt, és kérdően rám nézett: „Ugye mehetek én is játszani?” Nagy bánatára Ricsi részéről „Azonnal feküdj vissza!” volt a válasz, és a hatás kedvéért Ricsi meg is indult felé. Beáéknál is többször gyakoroltuk a „hallókutya-szakmát”, és szerintem megint nagyon szépen bizonyított Kuku.
Este átjöttek a barátnőim beszélgetni, de azt Kuku szinte már észre se vette, az igazak álmát aludta – ami nem csoda, hiszen reggel 9-tól este 7-ig úton, ingerdús környezetben voltunk! Én is fáradtan, de annál boldogabban meséltem el a lányoknak a nap legfontosabb tanulságát: Kuku már helyszíntől és környezettől függetlenül jelez nekem!
