– Halló!
– Figyelj csak, Ricsi! Mák szokott lopkodni dolgokat?
– Nem szokott, de volt már rá példa, hogy a papucsot elvitte. Illetve egyszer a szemüvegemet is, és azt megcsócsálta. Miért?
– Nincs meg Eszter hallókészüléke!
Ez a furcsa párbeszéd múlt héten az Egyesület táborában zajlott le Nóra és Ricsi között, ahol Mák velem lakott. Történt ugyanis, hogy délután ledőltem egy kicsit, a hallókészülékemet az éjjeli szekrényre tettem, ahogy szoktam. Amikor felébredtem, nyúltam a hallásjavító eszköz felé, de nem volt ott! Hamar kiment a szememből minden álmosság. Kerestem mindenhol, de csak a hűlt helyét találtam. Mindent alaposan átnéztem, elemlámpával a kezemben, kipakoltam, nem csak az éjjeli szekrény körül, hanem az egész szobában. Miután biztos voltam benne, hogy az éjjeli szekrényre tettem, félórás keresés után Mák lett az első számú gyanúsítottam. Ekkor hívtuk fel Ricsit, amikor megtudtam, hogy az ő szemüvegét már tűntette el a kiskutyám, egy világ omlott össze bennem. Miközben már hárman kutattunk, idegességemben a következő kósza gondolatok kavarodtak bennem: „Vajon Mák megette a hallókészülékemet? Hol tarthat most az emésztőrendszerében? Hogy fogok kommunikálni? Haza kell utaznom cserekészüléket intézni! Hogy lehettem én ilyen lökött!” A bútorok arrébb tologatása után egyszer csak megtaláltuk a szekrény alatt a készüléket! Nem tudom, hogy kerülhetett oda, az az érzésem, hogy Mák leverte a farkával. Én meg hirtelen nagyon boldog lettem, hogy ilyen „okos” és „ügyes” kutyám van, hogy nem ette meg a hallókészülékemet! Annyit mondhatok, a tábor többi napján nem az éjjeli szekrényen tartottam a készüléket…
