Egy közös program jó csapattal – felemelő élmény! Az csak fokozta meghatottságomat, hogy tudtam, én most plusz munkát okozok a többieknek. Kezdem az elején. Amikor bemutatták a Tiszta szívvel – Kills on Wheels című filmet, amelyben mozgássérült szereplők is játszanak, azonnal felkeltette a kíváncsiságomat a történet. Utánanéztem, és szomorúan vettem tudomásul, hogy nem vetítenek feliratos verziót a mozikban, azaz hallássérültek számára nem akadálymentes a film. Hamar megfogalmazódott a többiekben is, hogy milyen jó lenne – kivételesen kutya nélkül – találkozni az egyesületi tagokkal és együtt megnézni a filmet. Gyorsan egyeztettek időpontot, már három héttel a vetítés előtt. Én addig is emailekkel és Facebook-üzenetekkel bombáztam az illetékeseket, hátha valahol a fiók mélyén mégis lapul egy feliratos kópia. De sajnos nem így volt. Már feladtam a reményt, amikor Nóra felajánlotta, hogy akkor majd ő feliratozza nekem a filmet laptopon! Telefonok sorozata következett. A mozi először határozottan visszautasította ezt a lehetőséget, mondván, hogy a billentyűzet kattogása zavarja a vendégeket. Végül abban maradtunk, hogy a program előtt két nappal dönt végérvényesen a filmszínház. Szinte úgy vártam ezt a napot, mint egy „ítéletet”, pedig „csak” arról volt szó, hogy tudok-e csatlakozni a többiekhez vagy nem. Be se mertem írni a naptáramba a rég lefixált programot. Egyszer csak – a megbeszélt határidőn belül – jött a hír: az ügyintéző hölgy minden követ megmozgatott, és a mozi belement abba, hogy számítógépen olvashassam a feliratot. Amikor eljött a várva várt vasárnap, kicsit izgultam is, mert a világért sem szerettem volna másokat zavarni. Nóra férje, Kornél hamar megnyugtatott, olyan hangos a film, hogy hiába ül mellettünk, még ő sem hall semmit a gépelésből.
Enikő Borssal, a vakvezető kutyával érkezett és számára pedig Zita tette követhetővé a filmet: a fülébe súgta, hogy éppen mi látható. Mivel a moziterem kerekesszékes társaink számára is megközelíthető volt, Ricsi, Nati és Adri is el tudott jönni! Köszönöm az élményt! (Nemrég hívták fel a figyelmemet ezen a linken található videóra, amit a siket és nagyothalló nézők illetve a vak és gyengénlátó közönség egyaránt tud élvezni, mert feliratozással és audionarrációval is ellátott a Pál utcai fiúk című film. Számunkra ez egy hiánypótló kezdeményezés!)
A fenti esemény megindította a fantáziámat: milyen jó lenne olyan világban élni, ahol az a természetes, hogy egy olyan baráti társaság is különösebb előkészület nélkül is el tud menni moziba, aminek látás-, mozgás- és hallássérült tagja is van. Feliratos filmek mennének, és a látássérültek fülhallgatón hallgathatnák meg a kommentárokat. Bárcsak ez így lenne az élet más területén is: például egészségügyi intézményekben is komplexen megvalósulna az egyenlő esélyű hozzáférés, nem csak esetleg külön-külön a fizikai vagy az infokommunikációs akadálymentesítés. Remélem, hogy a technológia fejlődésével (így a szükséges anyagi/munka ráfordítások csökkenésével) ez nem egy elérhetetlen álom marad! De tudom, addig sem szabad nekünk se a csodára várnunk és tennünk kell érte. Ezért is járok Kukuval és Mákkal a segítőkutya-gazdapárosokkal szemléletformáló programokra.
Az akadálymentesítők és a „haszonélvezők”: Zita Enikővel, Nóra velem és Adrival
A csapat
Végül, de nem utolsó sorban: feliratok az ölemben…
