A barátaim közül is már többen tették fel nekem a kérdést: „Miért van szükség egy hangjelző kutya munkájára egy bevásárlóközpontban vagy egy boltban? Hiszen egy hallássérült tud kosarat cipelni, tud egyedül közlekedni, és így tovább.” Nos, az igaz, hogy kívülállók számára az ilyen típusú segítőkutyák otthoni feladata a leglátványosabb (videók itt találhatók), de számos hétköznapi példát tudok hozni arra is, amikor jól jöhet a siket vagy nagyothalló személyeknek is, hogy velük lehet a négylábú társuk. Számomra – a hangok jelzésén kívül – biztonságérzetet is jelent Kuku. Szerintem ez sokszor a boltban is fontos lehet annak, aki nem hall jól. A hallássérülteknek a tűzriasztó érzékeléséhez is szüksége lehet a segítőkutyájára. Előfordulhat az is a polcok között, hogy a hallássérült megijed, ha valaki hirtelen mögé lép. Egy ilyen kutyus ezt is tudja érzékeltetni gazdájával, így elkerülhetik ezeket a kellemetlen szituációkat. Aztán egy sürgős SMS is érkezhet a boltban, amit a kutya jelezni tud.
Az Auchan tett egy lépést az esélyegyenlőség felé, amikor kitárta a kapuit a segítőkutyák előtt is! Felkértek minket, hogy tartsunk nekik munkahelyi érzékenyítő tréninget. Nem csak a vezetőknek, hanem olyan munkakörben dolgozóknak is, akik gyakran találkoznak a vásárlókkal: pénztárosoknak, biztonsági őröknek és eladóknak… A csapattal tehát elmentünk hozzájuk a megbeszélt időpontban. Jött velünk Csaba, Donnie, a látássérült-segítő kutya gazdája, Ricsi Cooper nevű mozgássérült-segítő kutyájával, Era pedig Joyával mutatta be a terápiás kutyák munkáját, illetve Nóra segített mindenhol, ahol kellett. Bevallom, én előítéletekkel készültem oda: azt gondoltam, mivel felnőttekkel fogunk dolgozni, nehezebb feladatunk lesz, kevésbé lesznek nyitottak. Szerencsére nem lett igazam! Remek hangulatú délelőttöt töltöttünk együtt! Még a szituációs játékokban is örömmel vettek részt! Mesélték, hogy több fogyatékossággal élő kollégát alkalmaz az áruház, illetve ők is vettek már részt hasonló programokon (például jelnyelvi tanfolyamon). Ezek nagyon sokat számítanak, így nem csoda, hogy megcáfolódott az előzetes elképzelésem!
Már este érkezett egy levél a szervezőtől, ami nagyon jól esett mindannyiunknak! Ezt írta: „Először is szeretném megköszönni, hogy ma eljöttetek hozzánk és megkaphattuk tőletek ezt az érzékenyítő képzést. SZUPER volt! A visszajelzések alapján mindenki el volt ájulva és nagyon hálásak, hogy ilyen nyitottak voltatok.”
Majd felkért minket, hogy az Auchan esélyegyenlőség jegyében készült kisfilmjében szerepeljünk. Így később Ricsivel visszatértünk oda, Cooperrel és Kukuval forgatni. Az is érdekes élmény volt! Életemben nem vettem annyi 20 deka pulykasonkát, mint amennyiszer a forgatás alatt el kellett játszanunk. Annyiszor ismételtünk egy-egy jelenetet, mindenféle szögből felvéve, hogy a végén már Kukut se hozta lázba a barátságos emberek és a finom húsillatok közelsége. Az arca, akarom mondani, a farka se rezdült már. Bárki jöhetett hozzá ismerkedni, nem csóvált neki. 🙂 A bejegyzésem alatt megnézhetitek a végeredményt, az egyperces videót (feliratos)!
És még mindig nincs vége a történetnek! Pár hét múlva Debrecenbe utaztunk. A bemutató előtt beugrottunk az Auchanba reggelit venni. Ismét felkészültem, hogy biztosan nem fognak annak örülni, hogy Kukuval megyünk be. De kíváncsi voltam. Újabb meglepetés ért, kedvesen fogadtak, és a biztonsági őrök ránk se szóltak. Aztán Ricsi a vásárlás végén elárulta a titkot. Miközben várakozott, véletlenül találkozott a biztonsági vezetővel, aki szintén ott volt a budapesti érzékenyítő tréningünkön, és ő tájékoztatta a munkatársait! Ennyit számít a szemléletformálás! Ennél jobb visszajelzést nem is kaphattunk volna, hogy érdemes folytatnunk!
