A hétfő délután sokáig emlékezetes marad! Kihelyezett, városi képzést tartottunk. A Szent Gellért téren találkoztunk a csapattal. Majd lifttel lementünk a peronra, és metróztunk. Több megállóban kiszálltunk körülnézni az aluljárószinten és a felszínen is. Kuku most metrózott életében először! Engem eddig a mozgólépcső tartott vissza: féltem, hogy becsípi a karmát, és Kuku ahhoz túl nehéz, hogy felvegyem az ölembe. Igaz, a „segítőkutyás” (27/2009. (XII. 3.) SZMM)) rendelet lehetőséget ad arra, hogy megkérjük a személyzetet, hogy állítsák le az üzemelő mozgólépcsőt. Én ezt valahogy túl macerásnak, kalandnak éreztem, ezért inkább tettem kerülőt busszal, villamossal vagy bármilyen más tömegközlekedési eszközzel. De ezúttal egyszerűen lejutottunk lifttel. Érdekes volt, hogy Kuku amúgy nem szereti annyira az üveglifteket (tériszonya van :-)), itt pedig örömmel ment bele. Az utazás elején látszott, hogy most metrózik először. Behúzott farokkal, megszeppenve állt a szerelvény közepén. De gyorsan feloldódott, a számára a legjobb terápiás módszer talált rá: egy srác elkezdte simogatni, kedvesen beszélni hozzá. A kiskutyám persze rögtön elfelejtette mindenféle fenntartását, és hatalmas farokcsóválással nyugtázta, hogy metróban is lehet idegenekkel barátkozni! 🙂
A képeket Burányi Virág készítette, köszönet érte!
