Bizonytalanság

Egy bevásárlóközpont környékén gyakoroltunk Kuku és Ricsi társaságában. Ha kettesben vagy mással (nem a kiképzőnkkel) vagyunk, Kuku az utcán is már nagyon szépen jelez nekem, úgyhogy biztos voltam benne, hogy minden jól fog menni. Ricsi többször felhívott. Kuku az első pár telefoncsörgésnél még lelkesen figyelmeztetett, de amikor már sokadszor megismételtük ezt a játékot (telefoncsörgés – Kuku jelzése – kajával összekötött nagy dicséret), Kuku elvesztette a fonalat, összezavarodott. Ricsi szerint az lehetett a probléma, hogy az egymás utáni telefonhívások miatt Kuku rájött, hogy ő most nem kifejezetten segítő funkciót tölt be és nem tartozik felelősséggel irántam, csak „szórakozunk” vele. Így nem értette, hogy valójában mit is szeretnénk tőle. Ez a gyakorlás már nem volt életszerű helyzet számára. Ricsi azt tanácsolta, hogy pár napig csakis az utcai jelzés szükségességét (pl. telefoncsörgés séta közben) szimulálva adjak Kukunak enni.