Barátaimmal próbára tettük Kuku tudását. Olyan lakásban vendégeskedtünk, ahol egymás közelében négy ajtó volt (a szemléltetés kedvéért készítettem egy alaprajzot), mindegyik mögé elbújt egy-egy ember, én pedig leültem egy székre. Az ajtó mögött állók előre megbeszélt sorrendben kopogtak (a sorrendet én se ismertem, hogy akaratlanul se tudjak súgni Kukunak). Kuku mindig pontosan megmutatta nekem, hogy éppen melyik csukott ajtón kopogtatnak. Először megkereste a zajforrást, majd odajött hozzám, megbökött, és odavezetett a megfelelő helyre. A haverok teljesen el voltak ragadtatva, Kuku örömmel játszott, én pedig nagyon büszke voltam rá!
