Szombaton hosszú utazás után hazaérkezett édesanyám külföldről. Egy barátommal és Kukuval kimentünk elé a repülőtérre. Már az odajutás mozgalmas volt. Egy gyors reggeli után megálltunk sütit venni Anyukám kedvenc cukrászdájában, majd egy virágboltban, mert az ismerősöm is szerette volna meglepni egy csokor virággal. Kuku mindenhol nagyon nyugodtan és ügyesen viselkedett. Még a gép leszállása előtt értünk ki, így a váróteremben eltöltöttünk egy bő félórát. Kuku itt is szépen feküdt, nem kelt fel, de a várakozók izgatottsága és öröme hatással volt rá. Minden viszontlátást hatalmas farokcsóválással üdvözölt. Amikor kijött valaki a kapu mögül, és felcsillant az emberek szeme, majd összeölelkeztek, Kuku intenzíven csapkodta a farkát a földön, és vidáman, szinte mosolyogva nézte a jelenetet. Egyszercsak megjelent Anyukám, és miután mi köszöntöttünk egymást, Anyu leguggolt Kukuhoz. Azt a boldogságot nem lehet leírni, ahogy Kuku belefúrta magát az ölébe! Mintha annak külön örült volna, hogy végre ő is belülről átélheti a várakozás alatt már sokszor látott, megható repülőtéri találkozást!
