Biztonsági őr duplán – Kukuval bankban és piacon

A múlt héten egy bankfiók előtt várakoztam. A bejárati ajtón feltűnt, hogy a „Kutyával belépni tilos!” piktogram mellé kiragasztottak egy másikat is, mely így szólt: „A Bankfiókba vakvezető kutya bevihető”.

Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Örültem, hogy végre gondoltak a vakvezető kutyákra is! Annak már nem annyira, hogy a többi segítőkutya-típusra még nem. Pont erről a témáról írtam a legutóbbi bejegyzésemben, így ezt a sors üzenetének vettem! Elhatároztam, hogy a következő ügyemet Kukuval együtt fogom intézni! Mivel nem tudtam, mennyire veszik komolyan az ügyintézők a felirat szövegét, vettem egy nagy levegőt és minden eshetőségre felkészültem. Az igazolványunk az egyik zsebemben lapult, a másikban pedig a kinyomtatott rendelet. Bementünk. Bevallom, erre a fogadtatásra számítottam a legkevésbé: az alkalmazottak úgy tettek, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy Kuku elkísért engem. A biztonsági őr pedig távolról, mosolyogva szemezgetett a kutyámmal.

A bankban tehát hamar végeztünk, a következő programunkig volt még időnk. Egy hirtelen ötlettől vezényelve elsétáltunk a közeli piacra málnát venni. Mivel Kuku már járt itt, az igazolványunkat vissza is tettem a pénztárcámba, a jogszabály másolatát pedig optimistán kidobtam útközben. Ahogy beléptünk a piacra, a szemem sarkából észrevettem, hogy „valami” megindult az irányunkba. Egy nagydarab biztonsági őr volt, „fenyegető” testtartással, felemelt vállakkal haladt felénk. Ekkor már megbántam, hogy kidobtam a rendeletet. Megálltam, és mindenre felkészültem, az idő lelassult. Kuku – aki amúgy előítélet nélkül csóválja mindenkinek a farkát –, csak dermedten állt mellettem, és ijedt szemekkel nézett rám: „Most mi lesz velünk?!” A sebesen közeledő biztonsági őr egyszer csak megtoppant, ránézett Kuku hámjára, és határozott mozdulattal kikerült minket. A tekintetéből mintha ezt olvastam volna ki: „A fenébe! Ez egy segítőkutya, vele nem lehet balhézni!” A biztonsági őr visszavonulása után megkönnyebbülten mentünk tovább. A többi vásárló és az árusok reakciója gyorsan kárpótolt minket! A zöldséges hölgy kedvesen barátkozott Kukuval, pacsit is kért tőle. A saját kutyáiról is mesélt. Miközben megvettem a málnát, az emberek körbeálltak minket, és dicsérték Kukut. 🙂

U.I. A Banknak emailban megköszöntem a segítőkész ügyfélfogadást, majd felhívtam a figyelmüket a matrica pontatlanságára, hogy véletlenül se történjen félreértés a jövőben, mással se.