Unatkoztunk, ezért megint azon törtem a fejem, hogyan lehetne továbbfejleszteni Kukut. Ezúttal a kérdőívünket kitöltők ötleteiből válogattam, végül a főzőóra csilingelésének jelzésének megtanítása mellett döntöttem.
Minden ismeretlen zaj fontosságának tudatosításánál az alapokhoz nyúlunk vissza, ugyanazokon a lépéseken megyünk végig, mint a legelején Ricsivel együtt, csak ez most már szinte csak egy 5-10 perces folyamatról van szó:
1. Felkeltem Kuku érdeklődését az adott zajra: hang – zsák eldobása, hang – zsák eldobása, hang – zsák eldobása.
2. Érintést kérek tőle: „Bök (tenyérnyújtás)!”
3. Megkerestetem vele a zajforrást: „Mi van, Kuku, mi történt? Mutasd!”
4. Eljátszom, hogy „eltévedek”, máshova megyek, mint ahova Kuku valójában akar vezetni. Ezzel azt érem el, hogy teljesen pontosan mutassa meg, hogy mi is szól.
Természetesen ezeket a didaktikai szabályokat már nem szükséges szigorúan betartanom. Például a főzőóra esetében csak fel kellett hívnom Kuku figyelmét arra, hogy ez is számomra fontos zaj (1. pont), és a többit Kuku – a nagy rutinjának köszönhetően – már magától megcsinálta. A feladat stabilizálása céljából még pár napig gyakoroltam vele (naponta 2-3-szor), így már felelősségteljesen jelzi a főzőóra csengését is.
Főzőóra tehát kipipálva. Most még nagyon élvezem, hogy már ezt is megtanultuk (így biztosan nem felejtem el időben ellenőrizni a sütőt, nem kell görcsösen nézegetnem az órát), de ahogy ismerem magunkat, nemsokára újabb kihívásokon fogok gondolkozni.
