A segítőkutya-képzés alapvető szabálya, hogy először dolgoznak a kutyusok, és csak utána következik a nagy játék! A klubfoglalkozásaink keretében, havonta tartott “terepgyakorlatainkon” (ahova az önkénteseink kedvencei is eljöhetnek) mindig megkérjük a gazdákat, hogy pórázon hozzák a kutyákat, ne szabadon. Így elkerülhetjük azt, hogy a kutyák, amint meglátják egymást, rögtön a bulira gondoljanak, máson se járjon az eszük. Természetesen egy rövid közös tanulás után levesszük a pórázt, és jöhet az önfeledt szaladgálás!
Múlt héten, egy hirtelen ötlettől vezérelve, néhányan kimentünk a Margitszigetre. Kuku játszótársa Joya, Süti és Misa volt. Azonban a boldog elengedés előtt fegyelmező gyakorlatokat csináltunk (pl. zsák apportozása, telefoncsörgés jelzése). Mivel hétköznap volt, az egész Nagyrét szinte csak a mienk volt!
Majd vasárnap is ellátogattunk ugyanoda egy barátommal, akkor már nagy élet fogadott minket: az emberek labdáztak, tollasoztak, piknikeztek… Ez is jó gyakorlás volt, hiszen Kuku gyenge pontja a labda és a vidám emberek, ez a kettő együtt megtöbbszörözte a helyben maradási feladat nehézségét. De nagyon ügyes volt, az ismerősöm is csak ámult-bámult! 🙂
Helyben maradás (Misa, Joya, Kuku)
Kuku hozza zsákot
A többiek munkáját figyeljük
A várva várt játék!
Vasárnap, a teli mezőn
Labdázó emberek között is fekve kell maradni!
Kuku ismét ismerkedik
