Ismét az újpesti EGYMI-ben jártunk, ugyanis itt készülünk a terápiás záróvizsgánkra. Az egyik kisfiú félt a kutyáktól. Kukut se akarta megsimogatni, úgy nyúlkált feléje egy-egy másodperc erejéig, hogy csak Flóra, a gyógypedagógus keze ért hozzá. Az óra végén véletlenül rálépett Kuku farkára. Kuku szinte észre se vette, de Flóra rögtön kihasználta a helyzetet, és valahogy így zajlott le a párbeszéd:
– Jaj, ráléptél a farkára!
– Ööö… Fájt neki?
– Gyere, vigasztaljuk meg, és akkor nem fog fájni!
A kisfiú odalépett Kukuhoz, és megsimogatta Kuku buksiját – Bocsi, Kuku, bocsi… Most már jó neki?
– Igen, most már jó. – mondta Flóra, de azért a biztonság kedvéért Kuku kapott még egy gyors simogatást a fiútól! 🙂
