Meséltem Nektek, hogy Kukut tovább képezzük terápiás kutyának. Vizsgázott hallássérült-segítő kutyaként az az elsődleges feladata, hogy nekem segítsen, az én mindennapjaimat könnyítse meg. Szeretnénk közösen másoknak is segíteni. Rendszeresen járunk sorstársak közé (pl. esélyegyenlőségi napok), óvodákba és iskolákba érzékenyítő tréningeket tartani. Így mi is csatlakoztunk a többi terápiás kutya tanulóhoz. A vizsga kétfordulós: sikeres temperamentum vizsgálat után engedik tovább a kutya-gazda párosokat valós terápiás helyzetekben gyakorolni (a vizsgaszabályzat itt található). Az első forduló február 23-án volt, és most elkövetkezett a terápiás képzésünk legizgalmasabb része! Flóra csoportjában készülünk a záróvizsgánkra. Flóra gyógypedagógus, egyben a már rutinos terápiás kutya, Amper gazdája. A múlt héten végre eljött a várva várt délután! Kuku nagyon ügyes volt, Flóra is megdicsérte: nem is gondolta volna, hogy ilyen jól fogja végezni a feladatait. A fejlesztő foglalkozás így épült fel:
1. A gyerekek úgy köszöntöttek minket, hogy mancsot kértek Kukutól.
2. Ezután körbeülték Kukut, és meg kellett érinteniük azokat a testrészeit illetve viseleteit (pl. póráz, nyakörv), amelyeket Flóra megnevezett. Új szót is tanultak, a „hám” jelentését még nem ismerték.
3. Flóra állatok képeit tartalmazó kártyákat tett Kuku kosarába, és ő vitte a tanulóknak. A gyerekek nagyon élvezték, hogy Kukutól kapták a feladatokat, és örömmel válaszoltak Flóra kérdéseire. A kutyáknak hihetetlen a motiváló erejük! Ezt a gyakorlatot otthon is el kell próbálnunk, mert Kuku nem értette pontosan azt a koreográfiát, hogy kivételesen nem nekem kell adnia a kosarat.
4. Majd azt játszották, hogy Kuku körül szaladgáltak, amikor Flóra tapsolt, irányt kellett váltaniuk vagy le kellett guggolniuk.
Az utolsó feladat igazi kihívás volt Kuku számára: itt kellett a legjobban rám koncentrálnia és kordában tartania a nagy emberszeretetét. A vidám zsivaj meg csak hab volt a tortán! Az alábbi videóban megnézhetitek és meg is hallgathatjátok! Ahogy ismerem a kutyámat, legszívesebben rohant volna a labdájáért, és ő is beállt volna a gyerekek közé játszani. 🙂
