Május 6-án, hétfőn Kuku Joyával és Nyafival képviselte az Egyesületet a tatabányai Esélyegyenlőségi Napon. A többi kutyáról nem tudok nyilatkozni, de annyi biztos, hogy Kuku megdöntötte a saját rekordját: 400 gyerek, kisebb-nagyobb megszakításokkal 5 óra intenzív munka.
Óránként 50-70 meghívott vendég érkezett az Árpád térre, az óvodásoktól kezdve a középiskolás kamaszokig, akik kisebb csoportokban ültek le különböző civil szervezetek standjához, 6-10 percre. Majd mentek tovább, így végül mindenki körbeért az állomásokon. Már az első percekben láttuk, hogy úgy nem fogják bírni a kutyák, hogy mindhárman dolgoznak egyszerre, ezért mindig egy-egy „ügyeletes” kutya tartotta a frontot, addig a többiek lazább programon vettek részt.
Kuku vagy harmincszor játszotta el, hogyan jelzi nekem a telefoncsörgést és a csengőt. Talán százötven gyerek simogatását élvezhette, ki tudja, hányszor adott pacsit és hányszor cipelt kosarat, amíg Joya pihent.
A segítőkutya-akciók bemutatása után még játékos formában is tanulhattak a gyerekek! Élő helyzetben elgyakorolhatták a „segítőkutyázás” legfontosabb alapszabályát: miközben dolgoznak a kutyák, azaz hámot viselnek, nem szabad őket lerohanni, mert eltereljük a figyelmüket. Először meg kell kérdezni a gazdájától, és ha megengedi, akkor simogathatják meg. Két legyet ütöttünk egy csapásra, mert arra is megkértük a gyerekeket, hogy – a hallássérültek számára is – megfelelően kommunikáljanak. Nos, a kisdiákok nagyon hamar megértették, hogy miről van szó, és türelmesen kivárták a sorukat.
– Csókolom! Megsimogathatom Kukut?
– Igen!
– Meg lehet simogatni?
– Ügyes vagy, most már igen!
– Meg szabad simogatni Kukut?
– Igen, megsimogathatod!
– Kérhetek Kukutól egy pacsit?
– Rendben, kérjél! …és így tovább a végtelenségig!
Kuku az első órában még nagyon lelkesen fogadta az érdeklődőket, a simogatást és a mancsadást hatalmas farokcsóválással kísérte. A századik gyereknél a faroklengetés szép fokozatosan kezdett elmaradni. Kuku így is hősiesen végezte a munkáját, mindent adott, tett-vett, amit kértek tőle. A gyerekek észre se vették, hogy Kuku már kezdi unni ezt a monoton játékot. Én meg csak mosolyogtam magam: hát, ezt is megértük, Kuku életében először megelégelte az ismerkedést! 🙂
Kuku bemutatózás közben
Jutalmazás („zsákozás”)
Era telefonál Kukunak
Kuku „kényszerpihenőn” – most a többiek dolgoznak!
„Megsimogathatom Kukut?”
Videófelvétel is készült a rendezvényről és a kutyákról:
(A képeket az infotatabanya.hu, a videót az Oxigén Hírügynökség készítette.)
