Március 10-én nagy esemény történt: Borzas és Süti levizsgázott! Ezúton is gratulálok nekik és gazdájuknak! Számomra ez a nap két dolog miatt is különleges volt. Egyrészt, ők is hangjelző kutyák lettek. Másrészt, én voltam a belső vizsgabiztos, engem delegált az Egyesület a háromtagú vizsgabizottságba. Mindkét kutyust ismertem a kiképzés elejétől kezdve, így külön öröm volt látni a végeredményt is! (A hatályos vizsgaszabályzat itt található).
Borzassal, Sütivel és Kukuval együtt már 5 „hallókutya” dolgozik hivatalos minősítéssel Magyarországon. Nagyon örülök, hogy már nálunk is megjelentek a hallássérült-segítő kutyák! Évekkel ezelőtt ezt álmomban se mertem volna remélni. Még 2005-2006 környékén egy kanadai barátunk mesélt arról, hogy ott már sikerrel alkalmazzák a „hallókutyákat”, egy ilyen kutyusról készült videóval pedig egyenesen elkápráztatott. Hazaérkezés után elkezdtem keresgélni, felvettem a kapcsolatot egy segítőkutyák képzésével foglalkozó szervezettel, de azt válaszolták, hogy még nem indult el a hallássérült-segítő kutyakiképzés hazánkban, így nem tudnak vállalni minket. 2007-ben egyszerű családi kutyának vettük Kukut, és én elkezdtem „laikusként” kutyázni. A következő fordulópont akkor következett el, amikor 2009 nyarán egy kutyás táborban közös ismerősünk bemutatott Ricsinek, a NEO Magyar Segítőkutya Egyesület kiképzőjének, akinek meséltem erről a régi vágyamról. Ricsi meghallgatott, és már szeptember elején elkezdődött a nagy kaland. A közös munkánk eredményes volt: Kuku már 2010 áprilisa óta megbízhatóan szól nekem, ha valamilyen zaj hallatszik, több mint egy éve pedig vizsgázott kutyáként látja el a feladatát. Kukunak köszönhetően becsöppentem a segítőkutyák világába, a NEO hallássérült-segítőkutya programja fontos részese lett az életemnek.
Most következzen egy kép a friss „diplomásokról”, a vizsga után készült a Lurdy Ház parkolójában. A kisebbik Süti, ő tibeti terrier, a másik pedig Borzas, ő pedig labradoodle.
