Kuku a négylábú vekkerem, amióta ő költ, sose késtem el. Azelőtt, a villogó lámpára általában nem ébredtem fel, ahhoz túl mélyen aludtam. A „rezgő” párna pedig túl erős volt nekem, mindig ijedten ugrottam ki az ágyból. Kuku olyan kiválóan teszi a dolgát, hogy előfordul, hogy félálomban hirtelen azt hiszem, hogy még gyerek vagyok, és édesanyám ébresztget. Először finoman megbök az orrával, utána a mancsával, ha ez nem hatékony, akkor két lábra áll és elkezdi a hátamat vakargatni, az arcomat nyalogatni. Arról már mutattam videót, hogyan kelünk reggelente, de most megnézhetitek mindezt az én szememből!
Ugye el tudjátok képzelni, hogy a kutyám sokkal kellemesebb „ébresztőóra”, mint a rezgő párna? És nála „áramszünet” se fordulhat elő! 🙂 Már az bearanyozza a napomat, hogy meglátom Kuku arcát, ahogy izgatottan figyeli, hogy felébredtem-e már végre…
