Csináltuk a fesztivált…!

Ahogy a legutóbb meséltem, Kuku egy napra szigetlakóvá vált! Ő jól bírta a nagy zajt és a tömeget (naná, csupa őt csodáló ember…), engem néhány óra után már elfárasztott, hogy még a „gyomromban” is dübörög és a fejemben zakatol a zene. Élmény volt, de azért nekem éppen elég. Kukunak tetszett, hogy ennyi mindenkivel barátkozhatott, és kontroll alatt tudta tartani az óriási emberszeretetét is. Mondjuk, az messziről feltűnhetett másoknak is, hogy fekvés közben nagy porfelhőt ver a farkával maga körül, de – az ő legnagyobb örömére és a kiképzőnk bánatára – ez se tántorította el a fiatalokat, hogy odamenjenek hozzá ismerkedni. Nehéz volt végig következetesnek maradnom, az elején még próbáltam a terápiás kutyák felé terelni a játszani vágyókat, de olyan helyesek voltak, és Kuku is, hogy fájt a szívem. A bemutatót a Nagyszínpad közelében tartottuk. Így sajnos a nézők a mikrofonban elhangzottakat is nehezen értették, hiába próbálta őket Flóra túlkiabálni. Szerencsére a telefon csörgésénél épp elcsendesedett a koncert, viszont a „mobil” ajtócsengő megszólalásánál maximális erőbedobással játszottak, így annál komplikáltabb dolga volt Kukunak, zavarba is jött. Vasárnap a másnaposság tüneteit produkálta, most ő volt az, aki a reggeli séta alatt visszafordult, és egész nap sziesztázott. 🙂

És íme a „partiképek”: