Vasárnap ismerősökkel – és persze Kukuval – kirándultunk. Mivel később szülinapi ünnepségre voltam hivatalos és hazafelé útba esett egy nagyáruház, úgy terveztem, hogy Kukuval együtt megveszem az ajándéknak szánt filmet. Ez nagyon praktikusnak tűnt, mert így rengeteg időt tudtam volna megspórolni. Naivan azt gondoltam, hogy az elhatározásom nem sok vizet zavar, hiszen a DVD-részleg a bejárat közelében helyezkedik el, és vizsgázott kutya-gazdapárosként a jogszabály lehetőséget biztosít számunkra a közös vásárlásra.
Azon meg se lepődtem, hogy a biztonsági őr megállított minket, sőt – még reggel – megtettem a szükséges előkészületeket: az igazolványunk és a rendelet másolata ott lapult a zsebemben, Kukura rátettem a hámot. Ami ezután következett, arra egyáltalán nem számítottam. Nagyon érdekes, de annál szomorúbb információkat tudtam meg a biztonsági őrtől, a rendelet alkalmazásáról:
– ismeri a jogszabályt, de szerinte az csak a vakvezető kutyákra vonatkozik, ezért Kuku nem mehet be (tehát pl. a mozgássérült-segítő kutya sem),
– kiírták a faliújságra is, hogy csak a vakvezető kutya mehet be, élelmiszert árusító területre még az sem,
– ha kísérővel megy a látássérült személy, akkor a vakvezető kutya se léphet be a boltba,
– ő is tudja, hogy ez nem felel meg a jogszabálynak, de nem tehet mást, mert az igazgató így döntött.
Amikor kértem, hogy foglalják ezeket jegyzőkönyvbe, felhívta az áruház ügyeletes vezetőjét, aki azt mondta, hogy „na jó, akkor most kivételesen bevihetem Kukut”. Arra gondoltam, hogy majd levélben tájékoztatom az igazgatót a rendeletről, ezért a faliújságot le szerettem volna fényképezni – hogy meglegyen a pontos szövege. De ezt sajnos nem engedte a biztonsági őr, mondván, hogy az áruházban tilos fotózni.
Megalázónak éreztem ezt a szituációt, különösen azért, mert sose éltem vissza a helyzetemmel és mindig igyekeztem azokra is tekintettel lenni, akik nem szeretik a kutyákat. És akkor egy látássérült vagy mozgáskorlátozott személy sem vásárolhat a kutyájával, aki még jobban igényli annak segítségét (pl. kosárcipelés)?
Szóval, a barátnőm kedvenc filmjét sikerült megvennem, de ez már nem okozott számomra nagy örömöt – a fenti eseménynek köszönhetően. 🙁
Arra gondoltam, hogy ez történet megeshetett volna azzal is, aki kutyája nélkül nagyon nehezen boldogul önállóan, és nem tudja jogait érvényesíteni. Ezért tartom fontosnak, hogy minél többen megismerjétek, hogy a törvény milyen jogosítványokat biztosít számukra, és odafigyeljetek, illetve szükség esetén segítsetek!
A sors úgy hozta, hogy másnap ezzel kapcsolatban megjelent egy hír az InfóRádióban. Mintha nekünk szólt volna ez az időzítés!
Itt hallgatható meg:
InfóRádió: Bevihető a kutya a boltba (elhangzott 2012. június 4-én)
A hallássérült érdeklődők az alábbiakban olvashatják el a hanganyag összefoglalását:
Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára számolt be arról, hogy nem csak a vakvezető, hanem az úgynevezett segítő (pl. hangot jelző, mozgáskorlátozott személyt segítő, rohamjelző, személyi segítő) kutya is bevihető akár az élelmiszerboltba is. Az ilyen kutyák – kizárólag gazdájukkal vagy kiképzőjükkel együtt – tartozódhatnak közforgalmú tömegközlekedési eszközökön, üzletben, bevásárlóközpontban, piacon, vásáron, szálláshelyen. Vámos György szerint az üzleteknek nem kötelező erről tájékoztatniuk a vevőket, csupán ismerniük kell a jogszabályt (27/2009 (XII. 3.) SZMM rendelet a segítő kutya kiképzésének, vizsgáztatásának és alkalmazhatóságának szabályairól). Fontos azonban, hogy a kutya megkülönböztető jelzéssel (pl. hámmal) legyen ellátva. Az alkalmazottaknak eleget kell tenniük az előírásoknak, a segítségre szoruló személlyel vagy a kiképzőjével együtt kötelesek beengedni a segítőkutyát az üzletbe.
