Február 18-án és 19-én bemutatót tartottunk a Hungexpón megrendezett kutyakiállításon (FeHoVa-CACIB). Ennél jobb főpróba nem is lehetett volna a vizsga előtt! A megszámolhatatlanul sok kutya remek szocializációs tréninget biztosított… nekem. Meglepődtem, Kuku mintha észre se vette volna a potenciális játszótársakat, nyugodt maradt (azaz nem vitt oda egy képzeletbeli labdát minden kutyának). Hát, nem tagadom, nekem hamar feltűnt a hatalmas tömeg. Nagy kutyabarátként is óvatosan közeledem az ismeretlen és főleg a kóbor kutyákhoz. Sajnos az előző kutyám gyakran kereste, és meg is találta a bajt, így egyre csak nőtt a bizalmatlanságom. Egyes gazdákkal szemben is. Biztosan más is találkozott már olyannal, aki úgy tűnik, nem ismeri jól a saját kutyáját: „Ó, nem veszem pórázra, nem bánt. Jé, mégis támad, pedig ilyent sose szokott csinálni!”
Szóval, visszakanyarodva a programhoz, Kuku példás viselkedését látva, én is hamar felszabadultam. Már nem azt lestem folyton, hogy melyik „vérebbel” akar naivan játékot kezdeményezni. A bemutatókon is nagyon ügyesen szerepelt, több feladatot is kaptunk, természetesen a zajok jelzését is imitáltuk.
Az első nap érdekes dolog történt: Kukut láthatólag aggasztotta a „félelmetes” tanító bácsi (Ricsi) jelenléte. (Tanúsíthatom, hogy nincs oka félnie. :-))
A fellépésen először az engedelmességi gyakorlatokat mutattuk be (pl. ül, fekszik, láb mellett haladás), és a helyben maradással zártuk a sort. Ezután következtek a speciális “hallókutya-feladatok”. Amikor csörgött a telefonom, Kuku lassabban reagált, komolyan elgondolkozott: „Akkor most mi van?! Helyben kell maradnom vagy végezhetem a munkámat?” Miután Ricsi rábólintott, felállt, és rohant jelezni. A hordozható ajtócsengő megszólalásakor már a szokott gyorsasággal mutatta meg a zaj forrását.
Ahogy már meséltem, Kuku minden további nélkül megszegi a számára világos szabályokat annak érdekében, hogy engem figyelmeztessen (Pontosság kontra szabályok megszegése?, 2011. október 20.). De úgy látszik, az már más helyzet, ha a kiképzőnk a látóterében van. Ő akkor inkább nem hibázik, jó kutya marad. Az a legbiztosabb. 🙂
Most pedig lássuk néhány fotót!
