Pontosság kontra szabályok megszegése?

A kiképzés elején, még 2009-ben, kis ládák segítségével gyakoroltuk be, hogy Kuku egyértelműen megmutassa nekem a zaj forrását. Három dobozt tettük egymás mellé, valamelyikbe eldugtuk a hangot adó tárgyat (pl. mobil) – persze úgy, hogy ő ne lássa. Mikor csörgött a telefon, meg kellett böknie a megfelelő dobozt, utána hatalmas dicséret és jutalom járt. Akkor még álmomban se merült fel, hogy valaha komoly fejtörést fog okozni Kuku túlzott precizitása! Ugyanis az elmúlt időben többször előfordult, hogy Kuku annak érdekében, hogy pontosan megmutassa nekem a zaj forrását, felrúgott számára világosan lefektetett szabályokat (pl. a kutya csak az asztal alatt lehet, nem pedig “felette”). Például az egyik este véletlenül olyan helyre tettem a főzőórát, hogy ő nem látta illetve nem érte el. Erre mi történt? Kuku két lábra állt, és úgy jelezte az orrával: „Ez és itt szól!” Megsimogattam, hiszen nem érdemelt volna leszidást! Ugyanakkor elbizonytalanodtam: most akkor jó, hogy pontosan megmutatta a főzőórát vagy rossz, hogy rátette a mancsát a konyhapultra?
Ezért végeztem egy újabb kísérletet. Kuku tisztában van azzal, hogy az én ágyam számára tabu. A telefonomat a fekhelyre tettem, a falhoz közel, a párna alá. Hát, amikor megszólalt a mobil, a kiskutyám gondolkodás nélkül beugrott az ágyba, és úgy jelzett.
Írtam Ricsinek. Ő megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, sőt! Egy mentőautó is jogosan lépi át a közlekedési szabályokat. Amíg Kuku ezt csak a „munkája” közben teszi és amúgy a mindennapokban nem, addig nem kell semmit se mérlegelnem. Ezeket a sorokat olvasva büszkeség töltött el. De, azt hiszem, azért arra oda fogok figyelni, hogy a telefonomat ne a megterített vasárnapi asztal közepére tegyem…