Túl figyelmes a kutyám?

Egy családi étkezés végéhez közeledve mindenki a saját tányérára koncentrált, Kuku az asztal mellett feküdt félálomban (ugyanis a falatozás elején ráparancsoltam, hogy nincs kéregetés), amikor hirtelen felélénkült, odafutott hozzám és a mancsával megérintett kétszer-háromszor. A családi kupaktanács tagjai kérdően összenéztek: se telefon, se csengő, se kopogás…, de rövid gondolkodás után megfejtettük, mit is akart Kuku „mondani”. Éppen ez a gyors kérdés-felelet zajlott a szüleim között, amikor aktivizálta magát: „Ki csinálta a sütit?” „Eszter.” – hangzott a válasz. Kis fáziskéséssel, de nagyon megdicsértem a kutyámat, hiszen jogosan hitte azt, hogy feladata van. Majd ezt a történetet megvitatva a kiképzőnkkel arra jutottunk, hogy azt is megtanítjuk Kukunak, hogy milyen jellegű szituációkban kell figyelmeztetnie, ha elhangzik a nevem (pl. az utca másik oldaláról vagy a másik szobából szólnak). Szerintem nem lesz ezzel probléma, hiszen azt is hamar megértette, hogy neki csak a telefoncsörgést kell jeleznie, az sms-t nem (inkább szeretném magam megkímélni attól, hogy éjszaka rendszeresen felébresszen, ha érkezik egy üzenet).