„…és képzeljétek, Kuku Magyarország legidősebb hallássérült-segítő kutyája” – áradozott nemrég egy ismerősöm. Mindig pontosan tudtam, hogy hány éves Kuku, mégis ez a mondat mélyen megérintett. Hirtelen rádöbbentem, hogy tényleg milyen gyorsan elrepült az idő, és mekkora „súlya” van ennek a tényszerű „adatnak”: Kuku 13 éves lett. Annyi mindent átéltünk együtt! Amikor Kuku hozzánk került, álmomban se gondoltam volna, hogy az a pöttöm kiskutya mennyit fog jelenteni nekem, mennyire össze fogunk nőni. Olyan szoros lett a kapcsolatunk, hogy hangok jelzésén és a lelki segítségen túl, Kuku egész életében úgy óvott, hogy képes volt még magát is közben megbetegíteni. Évekkel ezelőtt, annyira rosszul lettem, csak az ágyban bírtam feküdni, mozdulatlanul. Szegény Kuku mintegy félórát volt velem egyedül, amíg hazaért egy családtag. Kuku annyira kétségbeesett, hogy talán ez volt a legintenzívebb félórája, amit együtt töltöttünk. Mindent megpróbált: bökdösött, nyalogatott, odahozta hozzám az összes játékát, kapart, ugatva próbált segítséget hívni. Amint megérkezett egy családtag, ijedten elé szaladt, odakísérte hozzám. Amikor már látta, hogy más elkezdett velem foglalkozni, vagyis átvette tőle a felelősségteljes feladatot, hányt egyet a szoba közepére, megkönnyebbülten elaludt, annyira elfáradt a feszültségtől. Több hetet töltöttem kórházban, utána is hosszabb ideig tartott míg rendbe jöttem. Ezalatt Kuku könyökén egy rejtélyes, csúnya fekélyes seb keletkezett. Őt is orvostól orvosig vittük (nem lehetett könnyű a családomnak, hogy egyszerre betegedtünk meg). A szakemberek mindent megpróbáltak, de a seb nem gyógyult, a kiváltó okra se jöttek rá. Már a legvadabb dolgok is felmerültek: ha csontot ér a mély seb, lehet, hogy amputálni kell a lábát. Azóta sem derült ki, hogy pontosan mi történt. De egy biztos: amint meggyógyultam, Kuku nagy gennyes sebe néhány nap alatt elmúlt és soha többet nem jött elő. Az orvosok is érthetetlenül álltak a „csoda” előtt, végül egyetlen magyarázat állt meg: Kuku lelki beteg lett az én betegségem alatt, a seb ennek a testi tünete lehetett. Akárhogy is volt, drága Kuku, köszönöm, hogy mindig vigyáztál rám. Isten éltessen, maradj még soká köztünk!
