Ami az egészséget illeti, a járvány egyelőre azzal okozta a legnagyobb bajt nálunk, hogy Kuku állapota – sajnos – ismét elkezdett romlani. Hiába teszünk meg érte mindent, az nagyon érződik, hogy a szakszerű fizioterápiája két hónapja félbemaradt. Kuku májusban lesz 13 éves, és rossz volt látni, hogy szegény hétről-hétre egyre nehezebben áll fel, néha kimegy a lába, majd összeesik. Mivel szigorúan betartjuk a karantént, nagy fejtörést okozott számunkra, hogy mi a jó megoldás. Végül, egyeztettünk Évivel, a fizioterapeutánkkal. Megkérdeztük, hogy házhoz jönne-e hozzánk, illetve nagy udvariatlanságnak venné-e, ha be se hívjuk a lakásba, egyáltalán nem kontaktálunk vele. Szerencsére nagyon megértő volt, ezután következett a „forgatókönyv” kidolgozása. Maszkban és kesztyűben jött be az előre kinyitott kapun, a terasznál megállt. Minden felszerelést lefertőtlenített, utána küldtük ki Kukut a kertbe. Mi az ablakon keresztül néztük Kuku gyógytornáját és mágnesterápiás masszázsát. A kezelés után alapos fertőtlenítéssel és felmosással zárult a program. De mindez megéri, Kuku boldogságát látva! Évi még sose járt nálunk, így Kuku először alig mert hinni a szemének. Amikor meghallotta Évi hangját, fertőtlenítés közben, kitörő örömmel csóválta a farkát és ugatással próbálta sürgetni, mintha ezt mondaná neki: – „Siess, ne vacakolj már! Szeretnék Hozzád bújni és tornázni Veled!” Köszönjük, Éva, hogy ilyen helyzetben is számíthatunk Rád!
