Aki ismeri Mákot, tudja, hogy csak úgy árad belőle a jóindulat – nem az elfogultság beszél belőlem. Mindig nagyon szeretne megfelelni mindenkinek: nekem, a kiképzőjének és a külvilágnak. Állandóan azt nézi, mit is tudna tenni annak érdekében, hogy meg legyünk vele elégedve. Amikor beteg volt, akkor sem „panaszkodott”, nehogy véletlenül a terhünkre legyen (ezért kihívás is észrevenni, ha rosszul van). Szóval, lett egy fegyelmezett kutyám, aki mellett könnyen elkényelmesedhet az ember. Nem is Mákra kell figyelni, hanem csak arra, nehogy ott „felejtsük” valahol, hiszen annyira igyekszik észrevehetetlenné tenni magát. A gyerekek órákon át tudják simogatni úgy, hogy meg sem moccan. Nemegyszer kérdezték meg tőlem, hogy plüss kutya-e? Azt hiszem, a barátaim közül sokan „irigyelnek”, hogy ilyen csodálatos kutyám van. Sokszor szoktam viccelődni azzal, hogy Mák szakmát tévesztett, inkább terápiás kutyának született, mint hallássérült-segítőnek. Félreértés ne essék, kommunikációs helyzetekben nekem is nagyon fontos Mák nyugodtsága, hiszen a figyelemmegosztásom elég pocsék: nem tudok egyszerre Mákra és a beszélőre nézni, koncentrálni (a beszélgetések során erősen támaszkodom a szájról olvasásra).
Én is úgy érzem és nagyon értékelem, hogy egy ennyire könnyen kezelhető, érzékeny lelkű kutya gazdája lehetek. Csak egy bökkenő volt: a hangok jelzéséhez pont arra van szükség, hogy a kutya merje felrúgni a szabályokat, önállóan dönteni és kezdeményezni (hiszen ebben az esetben a hallássérülésemből kifolyólag én nem tudom kiadni Máknak az utasítást, hogy „drágám, csörög a vekker, kérlek, jelezd nekem”, hanem a neki kell elindulnia magától a zajforrás irányába). Nos, Mákocskám a világért sem akart a szabályoknak ellentmondani, hanem inkább arra törekedett, hogy maximálisan betartsa azokat. Megtanulta például, hogy az ágyba nem mehet be, így az ő érzékeny lelkének komoly gondot okozott, hogy akkor is figyelmeztessen engem, miközben alszom, hiszen az ágy kizárólag a kétlábúaké. Sokat agyalt azon is, mit csináljon, ha pont akkor csöngetnek, amikor arra kértem, hogy feküdjön le. „Most akkor maradjak helyben vagy álljak fel? Ez itt a kérdés…” Amikor hosszabb időre, napokra „kölcsönkaptam” a kiképzőtől, végre leesett neki: nálunk az a szabály, hogy akkor fel KELL rúgnia a szabályokat, amikor zajjelzésről van szó! Az őszi szünetben (egyetemen dolgozom) a csengő, a karácsonyi ünnepek alatt pedig mobil telefon és az ébresztőóra jelzését tanulta meg. Rájött, hogy az én esetemben nem csupán „játékról” van szó, hanem nagyon fontos feladatról. Még ivás vagy alvás közben is szalad hozzám figyelmeztetni, ha valami zajos dolog történik. Olyan büszke vagyok rá, hogy értem még a saját gátlásain is túllépett! Lehet, hogy a képzés hátralévő részében „csupán” önbizalom-növelésre lenne szüksége Mákocskának? Ugyanakkor nincs egyszerű dolga, mert nekem ebben Kuku a mérce (róla itt láthatók videók).
A 2016-ot közösen zártuk le, a Szilvesztert az egész család együtt töltötte – vagyis Kuku és Mák is velünk „bulizott”. Szerencsére Kuku is kiváló egészségnek örvend. Boldog Újévet mindenkinek!
Mák esetében csak nemrég stabilizálódott a hangok jelzése, így arról még nem tudok képeket mutatni. Ígérem, hamarosan pótlom, de addig remélem, beéritek azokról a helyzetekről készült fotókkal, amikor hatalmas segítség Mák végtelen türelme…
Előadás tartása közben csupán a saját beszédemre kell figyelnem (pl. kiejtés, fogalmazás), Mákocskára nem…
Megnyugtat a biztos tudat, hogy érzékenyítő tréning közben se kell félbeszakítanom a mondanivalómat vagy a gyerekeket, azért, hogy „ellenőrizzem” Mákot.
Ha gyerekhad közelít meg minket, tudok válaszolni a kérdéseikre, mert Mák nem csinál mást, mint csak mozdulatlanul „simogattatja” magát.
Jó érzés, hogy a kutyám nem lép meg, miközben másokkal beszélgetek, akkor se, ha váratlan esemény éri őt. Egy étteremben a székemről véletlenül Mákra esett a kabátom. Ő nem állt fel a helyben maradásból, hanem türelmesen várt, míg befejezem a társalgást és észreveszem, hogy mi történt.
Az Auchanban a karácsony előtti csúcsforgalom ellenére Mák egésznap nyugodtan feküdt, míg én tettem a dolgomat az Egyesület pultjánál (pl. szórólap-osztogatás).
