Az elmúlt időszakban Mák kétlaki kutya lett, én magam meg a mindennapokban is kétkutyás gazda, Kuku kutyám pedig kapott esetenként egy „kistestvért”. A kora nyári, nyíregyházi kirándulásunk óta nem volt megállás, Balatonon három hetet nyaralt velünk Mák, utána sokszor tettem fel a kiképzőnknek a kérdést: „Ricsi, mikor adod „kölcsön” legközelebb Mákot?”
Szinte minden hónapnak úgy kezdtem neki, hogy a beosztásunk alapján időpont-javaslatokkal (pl. hosszú hétvége) bombáztam Ricsit, hogy mikor hozhatnám el újra Mákocskát. Évvégén fog végérvényesen hozzánk költözni, addig kiképzőnél okosodik.
Kuku hozzáállása Mákhoz érdekes. Viszonyuk talán a környezettől függ a leginkább. Sokan hajlamosak sajnálni Kukut, hogy Mák felbukkant az életünkben. Ezt Kuku megérzi, és akkor megrémül. Mák is elkezd stresszelni ekkor, mert ő nagyon szeretne megfelelni ezeknek az embereknek, Kukunak és persze főleg nekem.
Amikor hármasban vagyunk, illetve olyan társaságban, ahol maximálisan elfogadják Mák jelenlétét, Kuku is nyugodt, sőt Mák is, és én is. Ekkor Kuku is csak a jó oldalt látja ebben a helyzetben, játszótársként tekint Mákra. Ilyenkor mindannyian felszabadultak és boldogak vagyunk! Elvégre Mákot azért is kezdtük el kiképezni, hogy Kuku dolgát megkönnyítse, hiszen 9,5 éves korára egyre gyakrabban fárad el a munkájában. Attól még, hogy Mák is a kutyám lett, aktív és vidám nyugdíjas évek várnak Kukura. Szóval, örüljetek Ti is velünk! 🙂
