Izgalmas esemény történt! Olyan, amiről régebben álmomban se gondoltam volna, hogy bekövetkezhet. Még novemberben tartottam előadást egy konferencián, ami után felkértek, hogy a Tilos Rádió ReHAB a tortán című műsorában beszéljek az érzékenyítő tréningünkkel kapcsolatos kutatásunkról. Akkor még nagyon messzinek tűnt a felvétel időpontja és olyan kedvesen kerestek meg, hogy elfogadtam a meghívást. Az idő gyorsan eltelt, és elérkezett a kérdéses este! Aki ismer engem, az tudja, hogy régen mindig azt mondtam, hogy én csak akkor fogok nyilatkozni rádióban, „ha majd piros hó esik”. (Igaz, hó esett aznap, de nem piros.) Számomra a rádiózás egy félelmetes feladatnak tűnt. Egyrészt a rádión keresztül nem tudok vizuális támpontot nyújtani (pl. mimika, diasor előadáson), ezért tartottam attól, hogy nem fogják jól érteni a hallgatók a beszédemet, a szokatlan kiejtésem miatt. Másrészt – hallássérült lévén – én sose hallgatok rádiót, így idegennek éreztem ezt a világot. Nem ismertem a szokásokat, például meglepődtem, hogy szinte egy laza, vacsoraasztal körüli beszélgetéshez hasonlított az egész, „csak” mikrofonok lógtak a levegőben, és milyen kötetlenül hozzá lehetett szólni a témához. Még itallal is megkínáltak minket! Én a mindennapokban nem szoktam kérni jelnyelvi tolmács segítségét, de most rendeltem „szájról olvasásos” (nem jelnyelvi) tolmácsolást*. Vagyis, Zsuzsa, akivel amúgy már régóta ismerjük egymást, tiszta kiejtéssel elismételte, amit mondtam. Így megnyugodtam, hogy ha az én beszédem rádión keresztül nehezebben lenne érthető, az ismétléssel biztosan már átmegy a tartalom is.
A képen láthatók azok, akiknek köszönhetem az első, jó hangulatú rádiózásomat: Petrának és Szilvinek, a riportereknek, Zsuzsának és végül, de nem utolsósorban Ricsinek. Nagyon élveztem! Lehet, hogy legközelebb, ha kapok hasonló meghívást, már nem is kell várnunk a piros hóra, sőt akkor is elmegyek, ha esik, ha fúj a szél. 🙂
Az említett kutatásunk ezen a linken elérhető cikkben olvasható.
*Az orális („szájról olvasásos”) tolmács biztosítja a megfelelő szájról olvasási képet, vagyis az esetleg rosszul artikuláló beszélőt hang nélkül tolmácsolja olyan formában, hogy a hallássérült személy számára könnyen érthető legyen. Természetes gesztusokat és arckifejezést használ, néhány nehezebben érthető szót megcserélhet, a megfelelő szájról olvasási kép biztosítása érdekében.
