Még novemberben történt mindez, csak a beszámoló elmaradt, más – nem kívánt – izgalmak miatt. De mindenképp szeretném bepótolni a blogbejegyzést, olyan hatalmas élmény volt az a hosszú hétvége. Nórával és Kornéllal, Risza, a leendő személyi segítő és terápiás kutya gazdáival Bécsbe utaztunk, a karácsonyi vásárra. Sopronban aludtunk, onnét mentünk át megnézni a kismartoni kastélyt. Közben jókat ettünk-ittunk, nevettünk. Remekül éreztük magunkat, és ami hab a tortán: Kuku és Risza minden akadály nélkül végig velünk lehetett (nem csak a jogszabály szerint). Pedig igazán sokfelé fordultunk meg: kastélyban, zárt piacon, cukrászdában, kávézóban, étteremben. Ebben is tanulhatunk az osztrákoktól! A biztonsági őrök nagyon tájékozottak és udvariasak voltak (persze, félreértés ne essék, Magyarországon is fejlődünk, találkozhatunk ilyen példával is). A legtöbb helyre – ahogy látták a kutyák hámját és a feliratot – kérdés nélkül beengedtek, de párszor odajöttek hozzánk ellenőrizni minket, ami nagyon helyes! Ilyenkor kedvesen érdeklődtek. Ehhez hasonló párbeszédek hangzottak el:
– Jó napot kívánok! Látom a kutyusokon a megkülönböztető jelzést. Megmutatná az igazolványukat is?
– Tessék! (átadtuk nekik)
– Köszönöm, további jó szórakozást kívánok!
…
– Elnézést, ide nem lehet kutyát hozni.
– Jó napot! Az egyik kutya hangjelző kutya, a másik pedig tanuló segítőkutya.
– Ó, assistance dog? Értem, az más, tessék parancsolni!
Számomra a legkülönlegesebb élmény az Eszterházy-kastély volt. Kuku életében először járt kastélyban. Érezhette, hogy ez nem egy mindennapi alkalom, mert büszkén (már-már hercegien) lépkedett az aranyozott folyosón, Riszával az oldalán. Én meg azt élveztem a legjobban, ahogy fogadtak minket az ott dolgozók: semmi különös nem történt, azaz éppen úgy kezeltek, mint bárki mást! Amikor beálltunk a pénztárhoz jegyet venni, nem kellett magyarázkodnunk. Csak megmutattuk kutyák igazolványát, a világ legtermészetesebb dolgának vették, hogy egy látogató segítőkutyával érkezett. Az idegenvezető és a tárlatőrök is. Szóval, igen, Kuku és Risza a kismartoni kastélyban turistáskodott és vezetett túrán vett részt. Előkelően.
Képes beszámoló
A schönbrunni kastély előtt
Kivételesen Kuku a biztonsági őr
Mikulásvirágok között
Soproni látkép
Rénszarvasokkal
A kismartoni kastély előtt
Risza hercegnő mellett
A komornyik szobájában
Végre kint – Kuku azért elfáradt a hercegi jólétben!
