Bevallom, Kuku az elmúlt időszakban többet unatkozott, mint szokott. Pályázatírás, szakmai beszámolók készítése, együttműködő partnerek keresése, projektmegbeszélések… Ilyenkor az asztal alatt várt a sorára, általában türelmesen, néha türelmetlenül. De biztosan megérte! A kutyám még nem tudja, de szerencsére újabb kalandok kezdődnek: úgy néz ki, hogy pályázati támogatással ebben a tanévben 10 óvodába, 15 iskolába juthatunk el a szemléletformáló programsorozatunkkal, és 8 rendezvényen tudunk majd bemutatót tartani. Ez a pénzügyi támogatás óriási segítség, hiszen mi hiába dolgozunk önkéntesen, az útiköltséget nem tudjuk magunk finanszírozni.
A mai napig emlékszem, hogy 2011-ben egy téli este Ricsivel, Erával és egy pszichológus-tréner ismerősünkkel mennyit agyaltunk, csiszoltunk az érzékenyítő foglalkozásaink tematikáján. Azt hiszem, akkor még egyikünk sem merte remélni ezt a pozitív fogadtatást. Tavaly mintegy 6590 személyt értünk el a programjainkkal, ennyi csillogó szempárt láthattunk, és ki tudja mennyi kéz simogatta lelkesen a kutyákat. A visszajelzések alapján tréningjeinkre továbbra is nagy az igény, az iskolák számára kiírt pályázatunkra hatalmas volt a túljelentkezés. Ez egyrészt azt jelenti, hogy érdemes ebben az irányban folytatnunk a munkánkat, másrészt azt is, hogy – sajnos – itthon még van hova fejlődnünk a szemléletformálás terén. Egyesületünknek nincs könnyű dolga a pályázatra érkezett anyagok értékelésével, mert nehéz ennyi suli közül választani. Így bármennyire is szeretnénk, idén sem tudunk mindegyik pályázóhoz eljutni. Már olvassuk az újabb jelentkezési lapokat, és csak keveset kell várnia Kukunak, hogy ismét útra keljünk a Csapattal. Jó érzés látni, hogy milyen nagy szeretettel hívnak mindenhova!
