Nemrég egy népszerű étteremben szerettem volna Kukuval és egy ismerősömmel ebédelni. A barátom már várt ránk, amikor a pincérlány megállított az ajtóban. Mondtam neki, hogy ebédelni szeretnék, Kuku segítőkutya, és a jogszabály lehetőséget ad erre. A türelmemet kérte, hogy neki egyeztetnie kell a menedzserrel. Pár perc múlva megjelent a menedzser, elismételtem neki ugyanezt.
Valahogy így hangozhatott el a párbeszéd:
– Jó napot kívánok! Ide nem lehet kutyát hozni.
– Jó napot! Ebédelni szeretnék. A kutyám hangjelző kutya, mutatom az igazolványunkat.
– Látom, nagyon szép igazolvány. De ide akkor se lehet kutyát hozni, a bevásárlóközpont belső szabályzatában is szerepel.
– Sokféle segítőkutya-típus van, például vakvezető kutya, mozgássérült-segítő…
– Azt se lehet hozni.
– A jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a vizsgázott segítőkutyák bemehessenek bármilyen közszolgáltatást nyújtó intézménybe. Étterembe is, a példák között ez is szerepel. Van nálam fénymásolat a rendeletről. Mindjárt előkeresem.
– Nem kell, köszönöm. Majd utánanézek, addig is kérem, hogy távozzanak.
– Én most szeretnék ebédelni. Megbeszélt időpontom van, várnak rám. Megvárom, míg utánanéz. Megadom a rendelet számát.
– Hölgyem, ide nem lehet kutyát hozni.
– Értem. Akkor kérem, hogy írja le, vegyünk fel erről egy jegyzőkönyvet.
– Máris átmentünk a fenyegetős oldalra?! Ööö… Akkor most kivételesen bejöhet kutyával.
És elment. A pult mögött álló egyik férfi megszólalt:
– Mi nagyon szeretjük az állatokat, örülünk, hogy itt vannak! Olyan szép ez a kutya!
Ez persze nagyon jól esett. De mivel kb. 20 perc volt, míg bejutottunk az étterembe, azt kívántam, hogy bárcsak mindenki toleránsabban álljon a segítőkutyákhoz, és ismerje a fogyatékossággal élő gazdájuk jogait.
Ez a durva, hogy nem is biztosak benne, csak kitalálják, hogy nem és kész. De amikor persze hivatalossá tennéd, akkor megremeg a térdük, mert ugye fogalmuk sincs miről beszélnek. Nem értem miért jobb olyanról nyilatkozni, amiről semmit se tud, ahelyett hogy utána nézne. Szerintem főleg nem azzal van a gond, hogy nem tudnak róla, hanem a hozzáállással, hogy amiről nem tudnak azt egyből ellenségesen elutasítják az emberek. Ritka az olyan, hogy valaki azt mondja, hogy erről még nem hallottam, várjon egy pillanatot utánanézek. A mai okostelefonok korában ennek nem kéne gondnak lennie, ha nem hisznek az általad kinyomtatott papírnak. Most volt egy hír, hogy még a vakvezetőkkel is van aki így viselkedik, pedig őket aztán mindenki ismeri. A férfi fel is jelentette az üzletet, hiába engedték be végül.