Már néhány hónapos gyakorlás után, 2010. áprilisa óta Kuku költ engem. Pontosan és szakszerűen. A képzés előtt rezgőpárna vagy villogó lámpa segítségével ébredtem. Sose tudtam ezeket a segédeszközöket igazán megszokni! Amikor elkezdett rezegni az ágy, ijedtemben majd kiugrottam belőle. Bár Kukuban mindig is nagyon bíztam, azért a biztonság kedvéért a jelzőrendszert is beállítottam 5 perccel későbbre, nem csak a sima vekkert. Biztos, ami biztos, gondoltam, hiszen Kuku se egy gép, bármi történhet, neki is lehet rossz napja. Így keltünk majdnem három évig: Kukut „felhúztam” mondjuk 7 órára, a jelzőrendszert pedig 7 óra 5 percre. Egyszer se fordult elő, hogy Kuku nem ébresztett volna időben. Így a rezgő párnát kikapcsoltam, mielőtt egyáltalán elindult volna. Ez így működött, amíg télen rájöttem valamire: Kuku ugyan soha nem romlott el, de a gép annál inkább! Egy ismerősömmel szerettem volna éreztetni, milyen erősen rezeg a matrac alatt a párna. Hát, legfeljebb azt tudtam volna megmutatni, hogyan nem rezeg. Ki tudja, azelőtt mennyi ideig csaptam be magam, és használtam ezt a „vésztartalékot”. Még januárban-februárban eltettem az ágynemű-tartóba, mondván, hamarosan elviszem szervizbe. Bevallom őszintén, azóta ott maradt, csak halogattam a dolgot. Tegnap lecseréltem a nyári takarómat és ismét megláttam a porosodó dobozt. Újra eszembe jutott: Kukuban jobban bízhatok, mint egy gépben! Ő persze azóta se romlott el. 🙂
