„Most én döntök!” – Kuku, a válogatós segítőkutya

Hetek óta terveztem, hogy veszek Kukunak egy új fekhelyet, mert a régi eléggé elhasználódott. A Világkiállításon remek alkalom nyílt a vásárlásra! Találtam egy külföldi árusítót, ahol hatalmas volt a kínálat! Majd’ egy szobányi területen „padlótól plafonig” sorakoztak a fekhelyek. Kinéztem Kukunak egy nekem tetsző, vidám színű párnát. Az eladóhölgy kedvesen felajánlotta, hogy kipróbálhatjuk. Így odatessékeltem Kukut. A kutyám, mintha megérezte volna, hogy az ő sorsáról van szó! Ráfeküdt, de roppant kelletlenül, a hasát le se tette teljesen, és könyörgő szemekkel nézett rám: „Na, de Gazdi, ugye nem gondolod komolyan, hogy ezen fogom tölteni az éjszakáimat?”  Kuku még időt se adott arra, hogy átgondoljam a dolgot. Szép lassan kúszott pár métert, bemászott egy másik, immár peremes fekhelyre. Boldogan elkezdett benne heverészni, hempergett benne egy sort, odadörzsölte a fejét a peremhez, és mintha még nevetett is volna közben! „Látod, Gazdi, ez már hozzám méltó fekhely! Ez kell nekem!”  Mit mondjak, nem tudtam ellenállni a kiskutyám kívánságának! Még akkor sem, ha ez általa választott alvóhely kicsit drágább volt, mint amennyit erre szerettem volna szánni! De nem bántam meg, Kuku azóta is mindig büszkén foglalja el a „trónját”! 🙂