Azt a házi feladatot kaptuk, hogy a tárgyfelvétel alapjaira két zsákocskával vezessem rá Kukut (lásd: ápr. 8-ai bejegyzés). Az egyik, zacskóval megtömött dummy a „tárgy” funkcióját töltötte be, a másik, a kajával teli pedig a szokásos jutalom szerepét. A csereelméletet alkalmaztunk: „ha felveszed a tárgyat (azaz a nem tápot tartalmazó dummy-t), dicséret jeléül megkapod a másik zsákodat”.
Kuku bárhol, mindenféle szituációban rettentően élvezte ezt a játékot. Hamar rájött a lényegre, úgyhogy gyorsan át is tértük egy igazi tárgyra. Itt már egy bizonyos ponton elakadtunk: nagyon stresszelt, ha a földről kellett felvennie valamit. A kiképzőnk is kérdezte, hogy Kukunak volt-e a parkettához fűződő rossz élménye, hogy így megmakacsolta magát, de én semmi ilyesmire nem emlékszem. Még sose próbálkoztunk ennyit egy feladattal, kb. egy órányi hiábavaló küzdelem után rájöttünk a megoldásra! Fokozatosan szoktattuk Kukut az „ijesztő” padlóhoz. A pénztárcámat különböző helyzetekben helyeztük el: 1. a kanapéra, 2. félig lelógva a kanapéról, 3. a párnára, 4. félig lelógva a párnáról, 5. a párna mellé a földre, 6. távolabb a párnától, a földön. Ezt a folyamatot kb. 5 perc alatt bonyolítottuk le, nagyon gyorsan áttörtük Kukunál a határt! Kuku azóta simán feladja nekem a földről például a pénztárcát, a telefont, a szemüvegtokot és a távirányítót. Megint látszott, hogy Kukunak érzékeny a lelke!
