Az ünnepek után sűrű hétköznapok következtek, ezért kicsit elcsúsztam a blogírással. Azonban mindenképp szeretném megosztani Veletek az alábbi élményeket – hiszen számunkra ez volt 2011. legizgalmasabb bemutatója!
December 18-án, a Millenáris Parkban megrendezett Segítő Vásáron úgy igazándiból színpadon és nézőtéren ülő közönség előtt léptünk fel! Kuku halvány jelét se mutatta a fáradságnak vagy a lámpalázasságnak, mintha teljesen rutinos színházi szereplő lenne. Pedig már maga a teremben való hosszas várakozás is remek szocializációs lehetőségekkel szolgált: nagy tömeg, simogató kezek, szokatlan fények, lufidurranás, előttünk fellépő zenekar által produkált „hangzavar”.
Kuku a színpadon is nyugodtan feküdt a hangfalak között. Amikor megszólalt a telefonom, hitelesen és a forgatókönyv szerint játszotta a szerepét: megbökött, utána odaszaladt a táskámhoz, és a mancsával jelezte a zaj forrását. Aztán visszavonult, és türelmesen, a háttérből szurkolt “színésztársának”, Oszinak.
Az előadás után összefutottunk néhány hallássérült ismerőssel, így elidőztünk a SINOSZ roadshow busznál is – egy-egy gyakorlással összekötött kisebb bemutatót tartva.
Itt még nem volt vége a programnak, bementünk a Csodák Palotájába, és az előtérben, az egyik közlekedőfolyosóra – ahol rengeteg ember jött-ment – lefektettük Kukut, és ott kellett jeleznie nekem. Nem tudtuk kifogni rajta, ott is dolgozott rendesen. Ezután elköszöntük a többiektől, mert ránk még hosszú villamosozás és buszozás várt. Kuku kezdi megszokni ezt a mozgalmas életet, látszólag engem jobban kimerített a sok inger, mint őt.
