Kuku és Mák

Nekem ez több mint egy fénykép… Emlékszem, amikor két éve Kukuval és Mákkal voltam egy profi fotózáson, azt gondoltam, hogy az volt az utolsó ilyen közös alkalom. Amióta Kuku öregszik, igyekszem kímélni őt, mert a fotózás fárasztó program lehet a kutyáknak. De a hétvégén Ildi „házhoz jött”, Kuku fizioterápiáján fotózott, és ott örökítette meg rólunk ezt a pillanatot. Kuku közel 13 éves, mégis reménykedem, hogy két év múlva is fog készülni olyan kép, amin épp összebújunk – Kuku, Mák és én…

Rátkai Ildinek nagy köszönet a szuper képekért, Csengő Évának pedig azért, hogy ilyen szakszerűen járul hozzá Kuku állapotának karbantartásához!

„De jó Neked, hogy van valaki, aki így szeret Téged! Bámulatos, ahogy néz Rád és le se vette Rólad a szemét!” – mondta Mákra gondolva az egyik résztvevő pedagógus a Salva Vita Alapítvány  és a Szerencsejáték Zrt.  által szervezett, remek hangulatú tréning végén. Köszönöm a felkérést és azt is, hogy velem lehetett Mák, nagyon jól éreztük magunkat! A tanároknak sok sikert és örömöt kívánok a szemléletformáló programok megvalósításához!

Kuku, az idősebb hallássérült-segítő kutyám régen füle botját se mozdította a tűzijátékokra, átaludta az egészet. Tízéves korában egyszer csak besokallt, azóta borzasztóan retteg ettől. Úgy látszik, hogy ilyenkor engem is próbál védelmezni, mert mindig velem együtt szeretne kimenekülni a világból. Tegnap is – 12,5 éves korát meghazudtolva – az első petárdadurranásra felrohant a szobámba. Ki-beugrált az ágyamba, rám feküdt, mintha a testével igyekezne megóvni a „lövésektől”. Ijedten nézegetett ki a tetőablakon, majd a szájával megfogta a kezemet és az ajtó felé húzott. Amikor azt nem nyitottam ki, nekivágta magát, mancsával kaparta, halkan nyöszörögve. Szóval, nekünk egy ideje erről szólnak az óévbúcsúztatók és az augusztus 20-ai ünnepségek. Még nem találtuk meg a módját, hogyan tudnánk Kukunak a leghatékonyabban segíteni. Mákra ilyenkor egy családtag szokott vigyázni, a lakás másik részén, nehogy átvegye Kukutól ezt a fóbiát, és megtanulja tőle, hogy a petárdázás sok kutyának maga a pokol. De most valami hihetetlen dolog történt! Éjfél körül, Kuku „drámájának” csúcspontján, megjelent Mák, a véletlenül résnyire nyitva hagyott ajtóban. Miután konstatálta a helyzetet, odament Kukuhoz. A farkát rendíthetetlenül csóválva járkált körülötte, szinte odabújt Kukuhoz, rátette a fejét a hátára, megnyalta az arcát. Ezután Mák leheveredett a szőnyegre, és onnan nézett Kukura, nagy békességet sugározva. A legnagyobb meglepetésünkre, Kuku fogta magát, szorosan Mák mellé helyezkedett, lefeküdt és elaludt, miközben javában zajlott a durrogtatás. Hát, pont az ellenkezője történt, mint amire számítottunk: nem Mák vette át Kuku fóbiáját, hanem Kuku Mák nyugodtságát. Előtte mi is megpróbáltunk mindent, hogy szegény Kukut megnyugtassuk, de nekünk nem sikerült. De jó lett volna megérteni, hogy a látottakon kívül milyen kommunikáció történhetett a két kutya között! Mindenesetre Mák „belépője” látványos és egyértelmű hatású volt. Köszönöm, Mákocska, nagyot alakítottál tegnap! Boldog Újévet Mindenkinek és Nektek is, kiskutyáim!

U.I. A kép illusztráció! 🙂

Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar végzős, hallássérült személyek pedagógiája és rehabilitációja szakirányos hallgatói az utolsó órájukon közös képet készítettek velünk. Mákkal többször találkozhattak a tanulmányaik során, és nagyon jól esett, hogy hangjelző kutyaként ő is helyet kapott a fotón!

Fotó: Szaffner Gyula

Mákocska új becenevet kapott: ő a kis „Munkatársam”. Annyifelé kísér már el, hogy igazán megérdemli. Ma Egerben tartottunk előadást gyógypedagógusoknak. Az Igazgató Asszony sokrétű programot kért tőlem: meséljem el, hogy milyen út vezetett a beszédtanulástól az egyetemi és az egyesületi munkámig, valamint mit jelent számomra a segítőkutya és az állatasszisztált teràpia. A többféle téma ellenére Mák jó „keretet” adott az előadásnak, és az interaktivitást is ő biztosította – nagy sikerrel. Köszönöm, Munkatársam, nagyon büszke vagyok Rád!

Kuku imád fizioterápiára járni, odavan Éviért, a terapeutáért, a gyakorlatokért… és persze a jutalomfalatokért. Ami a legfontosabb: látványosan ügyesedik, erősödik a lába. A múltkor Mák is elkísérte Kukut. Először jó kutyához méltóan feküdt a földön, de Kuku lelkesedését látva, hamar ráérzett, hogy itt valami élvezetes dolog történik. Addig figyelte kíváncsian az eseményeket, amíg Kuku elment inni. Abban a pillanatban felpattant, odakúszott a mágneses masszázsszőnyegre, Évi ölébe. Hátravágta magát, és boldogan konstatálta, hogy ő is kap egy kis masszázst. Kuku következő pihenőidejében Mákocska felkönyökölt a bosulabdára, és kérlelve nézett Évire. Hát, elég gyorsan elérte a célját, őt is megtornáztatta Évi. Ekkor Kuku szeméből minden fáradtság hirtelen elszállt, és döbbentve nézte, hogy mi történik itt!? Amikor Mák befejezte a gyakorlatsort, Kuku már frissen és üdén folytatta ott, ahol abbahagyta a szünet előtt.

Hatalmas megtiszteltetés ért minket: az M1 Esély című műsorában szerepelhettünk Mákkal. Ami a hangok jelzését illeti, számomra mindig Kuku volt az etalon. Azt gondoltam, sose lesz még egy olyan kutyám, aki ilyen profi lesz ebben, mint ő. Ezen a forgatáson döbbentem rá arra, hogy Mák utolérte a Mesterét, Kukut. A stáb, a kamera jelenlétében – sőt a piacon nagy háttérzajban, kánikulában is – teljesen megbízhatóan jelzett nekem. Mindegy volt neki, hogy hányszor, hányféle szögből vették fel ugyanazt a jelenetet, ő mindig lelkesen tette a dolgát. Köszönöm az élményt a riporternek, Szabó Andreának és az operatőrnek, Újvári Gábornak! Akit érdekel a feliratos és jelnyelvi tolmácsolással kísért videó, ezen a linken nézheti meg (5:00-től).

Mák újabb barátságot kötött: a nyaralásról hazatérve elbűvölte az állomáson várakozó taxisofőrt. Igaz, kifejezetten kutyabarát kocsit rendelt a baráti társaság, a sofőr kedvessége minden várakozást felülmúlt!

Kuku 12 éves kora ellenére lelkesen jár Évihez, a fizioterapeutánkhoz és örömmel csinálja a tornagyakorlatokat. Hajrá, kiskutyám, erősödj meg mielőbb!

Az egyik kedvenc pillanatom a táborból…