A nyár legizgalmasabb napja július 19-e, kedd volt. Kukut megoperálták. Egyszerű rutinműtéttel indult, és sajnos műtéti komplikáció miatt, újabb, már bonyolultabb operációval végződött a nap. Kuku az első beavatkozás után a rendelőből meglepően vidáman, a saját lábán ment haza, a kocsiból is buzgón ugrott ki. Éppen kezdtem megkönnyebbülni, hogy túlvagyunk az egészen, amikor teljesen megváltozott Kuku viselkedése. Estére rosszkedvű és bágyadt lett. Észrevettem, hogy a hasa fekete és dagadt lett. Ijesztő látvány volt, így rohantuk vissza vele az ügyeletre. Már nem ugrott ki vidáman az autóból. Innentől fogva felgyorsultak az események, két orvos és két asszisztens szaladt be vele a műtőbe. Megállapították, hogy elpattant egy ér és kiterjedt vérömleny alakult ki (az orvos tapasztalata szerint ilyen ritkán, több tízezer esetből egyszer szokott előfordulni). Nagyon sok vért vesztett Kuku. Semelyik gazdinak nem kívánom ezeket a pillanatokat: a műtő előtt eltöltött órák alatt csak a tehetetlenül fekvő kutyámra és az orvosok tekintetére tudtam gondolni. Akkor még nem mondták ki, de a szemükön láttam, hogy nagy a baj. Hosszas próbálkozás után se találták meg a vérzés forrását, így végig kellett izgulnunk a következő, kritikus 24 órát. Szerdán is eljött az a pillanat, amikor azt hittük, hogy ismét megindult a vérzés, de hála az istennek végül mégse került sor a harmadik műtétre. Ilyen nehéz időszak után, csütörtökön történt valami, amiért rettentően hálás vagyok Kukunak, és amit sose fogok elfelejteni. Kuku még nagyon gyenge volt a vérveszteségtől, és láthatóan nehezen mozgott. Amikor megszólalt telefonom, szegény – a gallérjával mindennek nekiütközve is – fáradt mozdulatokkal odajött hozzám, és jelzett nekem. Ekkor nagyon meghatódtam, de gyorsan lenémítottam a mobilomat, néhány napra kötelező betegszabadságra küldtem Kukut. Szerencsére rövid kényszerpihenő után visszatért az én Energikus Kiskutyám, aki ott folytatta a munkáját, ahol abbahagyta – egy kis hisztivel fűszerezve: „Utálom azt az undorító Kék Kenőcsöt, nem hagyom, hogy azzal kenjétek a sebem!”
