Mákom lett!

Nemrég beszámoltam Nektek Mák megszületéséről. Persze, akkor még nem tudtam, melyik kiskutya lesz Mák az alomból, de nagyon örültem a hírnek! Hamar felgyorsultak az események. Minden második héten meglátogattam a kiskutyákat, és egyre közelebb kerültem ahhoz, hogy végre kiderüljön, melyikük is lesz Mák.

Kéthetes korukban Ricsivel, a kiképzőnkkel mentem hozzájuk. Akkor még nem sokat láttunk, mert minden kutyus egyformán édesen aludt. Nagyon tetszett nekünk Mákék anyukája és „nagybátyja”, és ezért gondoltuk, hogy jól választottunk kennelt.

Négyhetesek voltak a kutyák, amikor ismét találkoztam velük. Sokat nőttek, és már jóval aktívabbak is voltak a kölykök. Erre az alkalomra Ricsi nem tudott eljönni. Én akkor már felállítottam magamban egy „titkos” sorrendet, egy belső hang azt súgta nekem, hogy jó lenne, ha a zöldnyakörves lenne Mák! Ő tetszett a legjobban. (Mindegyik kiskutyának más színű nyakörve volt, hogy meg lehessen őket különböztetni.)

Talán hathetes korukban volt a legizgalmasabb látogatás, akkor történt a választás! Ricsinek nem árultam el, hogy én már kinéztem magamnak a kedvencemet. Úgy izgultam! Gondoltam, mindegyiket nagyon fogom szeretni, bármelyik is lesz Mák! De lelkem mélyén tudtam, hogy nagyon fogom sajnálni, ha Ricsi egy másikat fog javasolni – a kiképzői szempontból. Alig vártam, hogy végre megnézze az összes kiskutyát. Többféle viselkedési tesztet kipróbált, én pedig csak lestem, melyiket fogja Ricsi a legjobbnak tartani a feladatra. Hosszúnak tűnő várakozás után csak megszólalt Ricsi: – „Én a zöldnyakörvest választanám Máknak!” Megdobbant a szívem, és arra gondoltam, ezt én is tudtam két hete! A belső hang már mondta.

Ma, nyolchetes korában elhoztuk Mákot a tenyésztőtől, így hivatalosan, életemben először, kétkutyás gazda lettem. Kezdődhetnek az új kalandok, közösen Kukuval és Mákkal! Egyelőre persze Kuku marad a főszereplő, de már Máknak is van helye a szívemben.