Nórával régóta terveztük, hogy sétálunk egyet a felújított Várbazárban. Alaposan felkészültünk a várva-várt délutánra. Még asztalt is foglaltunk a közelben kinézett cukrászdában. Amikor a Várbazár bejáratán beléptük, váratlan meglepetés fogadott minket. A biztonsági őr kiabálva sietett felénk, és közölte: ide kutyával tilos bejönni! Látván, hogy a megkülönböztető jelzés sem tántorítja el, és hibába mondjuk neki, hogy Risza és Kuku segítőkutya, ragaszkodik az „igazához”, előkerestem a telefonomon a jogszabályt. Kuku igazolványát is elővettem. Ez se volt elég. A Várbazárban kutyával tartózkodni tilos – hangzott ismét a szigorú ítélet.
Mi kitartottunk amellett, hogy Kuku és Risza nem „átlagos” kutyák, rájuk más szabályok vonatkoznak. A rendelet lehetővé teszi, hogy bárhol, így a Várbazárban is gazdáikkal együtt lehessenek. Egy kis idő múlva megjelent egy másik biztonsági őr is, aki ugyanazon a véleményen volt, mint kollégája. Azt mondta, hogy kiadták nekik a főnökeik: kutyát semmilyen körülmények között nem engedhetnek be. Miután nem adtuk fel, telefonon egyeztettek valakivel, és hosszas huzavona után így sikerült lépésről-lépésre megváltoztatni eredeti elképzelésüket:
1. Kutyával tilos belépni a Várbazárba.
2. Na jó, csak vakvezető kutya jöhet be ide.
3. Rendben, körülnézhetünk Kukuval és Riszával együtt, de kizárólag úgy, hogy egy biztonsági őr végig kísér minket.
Többet sajnos nem sikerült elérnünk a helyszínen. Szóval, úgy éreztük magunkat, mintha „közveszélyesek” lennénk. Őr kísért minket, ha megálltunk, megállt ő is, ha indultunk, elindult ő is. Végig azt lestem, hogy vajon hányan bámulnak minket. (Feltűnő jelenség lehettünk: 4 felnőtt, egy gyerek, két segítőkutya + 1 biztonsági őr.) Szerencsére sikerült az abszurd és megalázó helyzetet elviccelnünk: a végén annyira összebarátkoztunk a biztonsági őrrel, hogy még egy kis személyre szabott idegenvezetést is tartott nekünk. 🙂
Az Igazgatóságot még aznap tájékoztattuk a levélben az esetről. Hamar válaszoltak, elnézést kérve:
„…Áttanulmányoztuk az Öntől kapott jogszabályi hátteret és a szükséges intézkedéseket megtettük. A segítőkutyákkal kapcsolatos megkülönböztetett figyelemről a biztonsági szolgálat további tájékoztatót kapott, valamint a nagyközönség számára is elérhető változatot helyezünk el a Várgondnokság és a Várkertbazár honlapján. Köszönjük megértésüket, szívesen látjuk Önöket a segítő kutyájukkal együtt a Várkertbazár egész területén…”
Bíztató szavaikat elolvasva a múlt héten ismét elmentünk Kukuval a Várbazárba. Amint beléptünk ismét azonnal közelített felénk egy biztonsági őr: – Nem szabad a Várbazárba kutyát behozni – mondta. Már kezdtem aggódni, hogy kezdődik elölről a történet. De nem, amikor jeleztem neki, hogy Kuku segítőkutya, így szólt: – Segítőkutya? Ó, akkor rendben. Jöjjenek! – És még mosolygott is. Szóval ezt a csatát is megnyertük!
Hajrá Kuku és Risza! 🙂
