“Eszter!”

Kuku már nagyon stabilan jelzi nekem, ha valaki a nevemen szólít! Az egyik este úgy próbáltuk ki, hogy mélyen aludt a piros párnáján. Amint elhangzott a nevem, azonnal felébredt, felpattant, és rohant hozzám figyelmeztetni. Eddig csak a megtanított zajokra (pl. csengő, kopogás, telefoncsörgés jelzése) és persze a „séta”-szóra reagált ilyen aktívan, mintha „világmegmentő” feladatot kellene teljesítenie.