Kuku és a karácsonyi bejgli

Kuku már sokszor bebizonyította, hogy számíthatok rá és megbízhatok benne.  Olyan hallássérült-segítő kutyának látom, aki nagyon komolyan veszi a munkáját,  mindig jelzi nekem a zajokat.  Azt nézi, hogy miben tud segíteni, még extrém” helyzetekben is.  Nos,  tegnap kiderült, hogy azért néha magára is gondol, és a speciális tudását képes arra is használni, hogy az akaratát érvényesítse. Egy ismerősöm minden évben szokott hozni kóstolót a falusi anyukája töltött káposztájából és bejglijéből. Idén is így tett. Már este volt, a töltött káposztát a mélyhűtőbe, a bejglit a konyhapultra raktam.  Mikor elment a vendég, rögtön lefeküdtem. Utólag nézve, már ekkor furcsán viselkedett Kuku: leült az ágyam mellé, a fejét a lepedőre helyezte és a lehető legédesebb tekintettel nézett rám. Én csak megsimogattam a buksiját, és elaludtam. Éjjel közepén felköltött, és amikor megkérdeztem, hogy „Mutasd! Mi történt?”, kivezetett a konyhába.  Egyszerűen nem értettem, hogy ilyenkor minek lehet hangja ott.  Így újra rákérdeztem: „Kuku, hol van?”.  Erre a kutyám a konyhaszekrény felé fordult, és az orrával többször is bejgli irányába mutatott, mintha ezt mondaná fájdalmas szemekkel: „Gazdi, a bejgli „csörög”! Jutalomul adjál belőle nekem is!” Amikor rájöttem, hogy a kutyám bolondot csinált belőlem, mérgesen visszamentem aludni. Ezt a produkciót még egyszer eljátszotta, ekkor a bejglit betettem a mikróba (félálomban más átmeneti tárolási lehetőség nem jutott az eszembe). Aztán újra elaludtam. Majd megint arra ébredtem, hogy Kuku a mancsával „vakargatja” a hátamat, de én csak átfordultam a másik oldalamra: „Kuku, menj innen, hagyjál már aludni!” De ő nem hagyta abba, egyre aktívabbá és kétségbeesettebbé vált. Szerencsére adtam neki egy utolsó esélyt, mert most nem a hasa irányította, hanem valóban szólt a vekkerem!

Ezzel a történettel és képpel szeretnék kívánni mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket és sok finom bejglit – természetesen nem az éjszaka kellős közepén! 🙂

Karácsony előtt még egyszer találkozhattok velünk: december 21-én, pénteken egész nap a kecskeméti Malom Központban leszünk az Egyesület standjánál.

This entry was posted in Kuku. Bookmark the permalink.

6 Responses to Kuku és a karácsonyi bejgli

  1. Lizi says:

    Képzeld tegnap veletek álmodtam!! 😀 Pedig nem is ismerjük egymást… Az iskolám bejáratánál álltatok, megláttam Kukut, nem volt rajta hám, de felismertem, aztán megkérdeztelek, hogy megsimogathatom-e őt, és miután jól megölelgettem együtt felmentünk a lépcsőn, és beszélgettünk…:)
    Nektek is boldog karácsonyt!! 🙂

    • Eszter says:

      Nagyon érdekes az álmod! 🙂 Remélem, hogy egyszer tényleg megismerjük egymást személyesen is – ki tudja, az iskoládban! 🙂

  2. Queen says:

    😀 😀 😀 na igen…a retrieverek tényleg mindenre képesek egy kis finomságért!
    Mi is Nagyon Boldog Karácsonyt és Jó Pihenést Kívánunk Nektek! 🙂

    Queen és Mónika

  3. sga says:

    Nálunk is rá volt izgulva a golden a sütikre:) Csak úgy kapkodta a fejét, mert sok volt a vendég és ugye mindenki kezében süti. Ez nagyon lefárasztotta, másnap egész nap aludt:)

Leave a Reply to Eszter Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *