Röpke néhány óra alatt Kuku negyven új barátra tett szert, utazott szárnyas hajón, járt Esztergomban és Szlovákiában, rögtönzött bemutatót tartott Párkány sétálóutcáján!
Egy barátunk révén meghívást kaptunk a NABOKE által szervezett hajókirándulásra. Mivel tudtam, hogy rengetegen jelentkeztek erre a programra, kicsit korábban odamentünk a kikötőbe, hogy Kukut ne érje váratlanul a sok simogató kéz. De mások is hamarabb odaértek, nagyjából 15-en már ott várakoztak. Mindenki nagyon kedvesen fogadott minket, néhányan – ahogy lenni szokott – „megrohamozták” Kukut, aki élvezte, hogy ismét a központba kerülhetett. De végig fegyelmezetten viselkedett (vagyis meg bírta állni, hogy játszani hívja az újdonsült ismerőseit). Szépen fekve maradt, csak a lábát emelte fel néha, hogy nehogy véletlenül elfelejtsék a hasát vakargatni. Ilyen helyzetekben mindig örülök, hogy segítőkutyához méltóan, higgadtan képes viselkedni! Hiszen miközben bemutatkoztunk egymásnak, beszélgettük a csoport tagjaival, nem tudtam különösebben a kutyámra figyelni.
Mivel Kuku sose utazott vízi járművön, kíváncsi voltam, hogy mit szól a szárnyas hajóhoz! Nagy meglepetésemre, semmi kifogása sem volt ellene, mintha világéletében hajókázott volna. A hajóra elvileg nem lehet kutyát felvinni. Figyelmeztettek is, de amikor megmutattam az igazolványunkat, minden további nélkül felengedték a fedélzetre, sőt a matrózoktól és a gyerekektől is kapott egy kis simogatást!
Miután megérkeztünk Esztergomba, átsétáltunk a Mária Valéria hídon, Párkányba. A kiváló hangulat adott volt, Kuku szundikált, amíg mi játszottunk, helyben maradt, amikor kellett (a cukrászdában kimentem mosdóba, más felügyeletére bíztam).
Egy kis barangolás után a hazautazáshoz egy pizzázóban gyűjtöttük energiát. Falatozás közben a többiek kifaggattak, hogyan dolgozik Kuku. Így egy hirtelen ötlettől vezérelve – a kirándulás kb. 8. órájában, hullafáradtan, a nagy melegben – prezentáltuk a „szakmáját”. Lévén hogy nem volt nálunk semmilyen kellék (pl. mobil ajtócsengő), csak a telefoncsörgést és a névszólítást tudtuk bemutatni. A nevem jelzése izgalmas feladat volt, mert – Kuku számára – idegen személlyel próbáltuk ki. Ennek ellenére simán ment neki, sőt nem csak az asztal mellett ülve, hanem séta közben is! Ezután rohantunk vissza a kikötőbe, és egy kis fotózkodás után már indult is a hajó!
Mégegyszer köszönjük ezt a napot, nagyon jól éreztük magunkat, Kuku vasárnap is a friss élményeit pihente ki… Pedig őt nehéz kifárasztani! 🙂
A kirándulás képekben:
a határátlépésnél is elég az igazolványa? nem kell útlevél?
Elnézést a késői válaszért, de csak most vettem észre ezt az üzenetet. 🙁 Szóval: igen, kell az útlevél is. Sőt, az utazás előtt el kell vinni az állatorvoshoz a kutyát. Ő meg tudja mondani, milyen a célországban milyen követelmények vannak (pl. oltás) és mire érdemes odafigyelni.