December 4-én, vasárnap a Szülők a Hallássérült Gyermekekért Alapítvány, a Hallod?! Szülőklub Egyesület és a Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete közös Mikulás-ünnepségén vettük részt. Nagyon örültem ennek a meghívásnak, különösen azért, mert 20 éve még én is azok a szerencsések közé tartoztam, akiknek ajándékot hozott a Szülők a Hallássérült Gyermekekért Alapítvány Mikulása. Amikor megtudtam, hogy idén több mint 90 gyerek jelentkezett a rendezvényre, kicsit izgulni kezdtem. A játékos kutyám és a gyerekek hada boldog egymásra találása kiképzői szempontból nem túl előnyös. (Ugyanis épp azt szeretnénk erősíteni Kukuban, hogy nem szükséges minden dicsérő szót kitörő örömmel fogadni.) Félelmem alaptalannak bizonyult, kordában tudtuk tartani Kuku világszeretetét. (Persze, azért Oszi, a Mikuláskutya komolyságának közelébe se fért: vidáman csóválta a farkát.) A műsor alatt Kuku – hétköznapi helyzetet szimulálva – bemutatta, hogyan jelzi nekem a telefoncsörgést. Nagyon büszke voltam rá! Fischer Zoltán, az Alapítvány vezetőjének beszámolóját a következő sorokban olvashatjuk (bővebben itt):
“A szép számú jelentkezők többsége megérkezett, mint ahogy aznapi programunk minden meghívott vendége is. Elsőként a Neo Segítőkutya Egyesület (segitokutya.net) kis csapata mutatkozott be. Oszi, a kedves keverék kutyus gazdája minden szavára nagyon figyelt és pontosan teljesítette a feladatokat. A gyerekek is nagyon élvezték amikor a lábuk között, mint egy alagútban futkosott Oszi. Kuku – a még tanulás alatt álló – golden retriever kutyus, ügyesen jelezte gazdájának a – csak a bemutató miatt megcsörgetett – mobil telefon hívásjelzését, és a gyerekek előszeretettel simogatták kedves megjelenése miatt. Az egyesület tervei szerint a segítőkutyák a hallássérült emberek életét is könnyíteni tudják, erről bővebben a honlapjukon lehet olvasni.” Köszönjük, Zoli!
Íme, néhány kép:
