Kuku ma 12 éves lett! Remélem, hogy még sok évet tölthetünk el együtt. Szerencsére – a korához képest – kicsattanó formában van, de azért rajta is nyomot hagy az idő. De ez a munkájában nem akadályozza, hiába akarnám már kímélni. Kuku hajthatatlan, a kötelességtudata nem változott, neki továbbra is én vagyok az első. Egyelőre semmi sem állíthatja meg abban, hogy nekem segítsen. Például nemrég, miközben aludtam, megszólalt a szomszéd riasztója. Kuku úgy gondolta, hogy ezt mindenképp a tudtomra kell adnia. A kissé fájós lábával felrohant az emeletre és felugrott az ágyba. Amikor nem ébredtem fel elég gyorsan, nem adta fel, folytatta a ki-beugrálást. Végül sikerrel járt. Azonban nem sokkal később, alaposan megijesztett minket Kuku. Egyszer csak összecsuklott, amikor lábára próbáltuk állítani, megint összeesett, mint egy rongybaba. Ölben szaladtunk vele az orvoshoz. A diagnózis: részleges térdszalag-szakadás. Rögtön leesett a tantusz: az én aluszékonyságom és Kuku kitartó ébresztése nem tett jót az ízületeinek. Azóta próbálom elkerülni az ilyen szituációkat, de ez komoly kihívás számomra, hiszen nem tudom kizárni a világ összes zaját. Kuku pedig még mindig nem ismer lehetetlent, ha a hangok jelzéséről van szó. Isten éltessen és vigyázz magadra, drága Kuku!
